2013. december 8., vasárnap

Egy nyúl élete a Rellonban: Előszó

Bizony. Ez még csak az előszó, hosszú regényt tervezek ide részletekben publikálni. Ne! Ne menjetek el! Izgalmas lesz, megígérem!
Seren papa - akit szerintem nem hívhatok így, úgyhogy maradjon köztünk - azt mondta, ha lehet, ne posztoljam tele ezt a helyet rózsaszín bolyhos képekkel. Ebből azt szűrtem le, egyet még betehetek.


Ez volt az első és utolsó, nyuszi becsületszavamra. Csak az a helyzet, hogy a Levita blogjában valahogy sosem tudtam sort keríteni az önéletrajzi regényemre, pedig ezt a fotót a formás popsimról éppen abba szántam. Gondolom, megértitek, miért volt feltétlenül szükséges, hogy napvilágot láthasson ez az izgalmas, jól komponált művészeti alkotás. Ne érezzétek cikinek, ha esetleg ki szeretnétek tenni a cellátok falára...!

Emellett Seren pap... Seren úr azt is mondta, hogy csak emészthetőt írjak, úgyhogy arra gondoltam, elkápráztatnálak benneteket egy beefsteak recepttel, de miközben ezen járt az agyam, hirtelen rájöttem, vegetáriánus leszek.

Jól elbeszélgetek itt mindenféléről, de még nem beszéltem a jövetelem okáról, mi? Szóval a lovagi kódexben benne van, hogy segítsünk, akin csak tudunk, úgyhogy arra gondoltam, a Rellon blogjának felrázása lesz az ez évi jócseleketem. Na jó, önös érdek is vezérelt. Máig tisztázatlan okok miatt a zöldekkel nem sikerültek eddig olyan jól a barátkozásra tett kísérleteim. Úgy gondoltam, ha több időt töltenék el velük, és lenne egy közös hobbink, az a kapcsolatunknak is jót tenne. Először az volt a tervem, hogy rászoktatom őket a réparágcsálásra és esetleg alapíthatnánk egy közös balettklubbot is, de az igyekezetem hiábavalónak bizonyult. Ha pedig ők nem hajlandóak átvenni az én szokásaimat, kénytelen leszek átvenni én az övéket! Ennek szellemében nemsokára veszek egy bicskát, de még egyelőre nem szolgáltak ki a boltban az első két alkalommal. Szerintem nőttem fél centit, úgyhogy a jövő héten újrapróbálkozom.

Ha még nem derült volna ki tehát, ebben a cikksorozatban az életemről olvashattok majd a Sárkányok Házában. Első alkalommal Mihael...Szent...izé... egy bizonyos Misinek becézett srácot fogok a füleim közé csavarni elbűvölő természetemmel. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy hat személyes varázsom a népszerű rellonos fiúra, kövessétek a blogot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése