George R. R. Martin első könyve 1996-ban jelent meg, ami egyben A tűz és jég dala címet viselő fantasy regényciklus első kötete is. A könyv alapján készült sorozat első részei 2011-ben láttak napvilágot David Benioff és D. B. Weiss forgatókönyve alapján, azóta pedig már a harmadik évad is végére ért.
A történetben több nemes család - Baratheonok, Lannisterek, Starkok, Targaryenek például - harcol azért, hogy uralkodhasson a mitikus Westeros földjén. Ebben az állandó intrikák és nyílt támadások által fémjelzett érában az éppen hatalmon lévő uralkodó, Robert Baratheon régi barátját, Lord Eddard Starkot kéri, hogy legyen a király Segítője, miután elődje, Jon Arryn elhalálozott a pletykák szerint mérgezés, a hivatalos álláspont szerint természetes halál eredményeként. Itt veszi kezdetét igazán a történet, több főszálon haladva, ugyanis végigkövethetjük, mit lát és tapasztal az új Segítő, mit az Éjszakai Őrség tagjává váló törvénytelen fia, Jon Snow, mit él át a leendő király feleségének szánt Sansa Stark, illetve a húga, Arya. Akadnak azonban itt más perspektívák is, mint Daenerys Targaryené, és kifejezetten ő az egyik fő oka annak, hogy ezt a sorozatot a sárkányoknak merem ajánlani, Daenerys Stormborn Targaryen ugyanis nem más, mint a sárkányok anyja ebben a világban. Hogy miért is nevezik így? Kiderül a sorozatból, hogy mi köze van egyáltalán a Targaryeneknek, és különösen Daenerysnek a sárkányokhoz.
A színészek? Nem igazán tudnék kiemelkedő alakításokat felsorakoztatni, inkább olyan pillanatokat tudok említeni, amikor megleptek egyesek. Sean Bean Lord Starkként - az volt az első gondolatom, hogy lehet, rossz filmet indítottam el, annyira emlékeztetett Boromirra A Gyűrűk Urából, pár évvel idősebb kiadásban, amíg csak meg nem szólalt és el nem kezdtek zajlani az események. Gendry, a király fattya egy pillanatig felidézte a Skins Chris-ét, de aztán hamar kibújt a skatulyából és a kovácsinas lett, Arya igazán hitelesnek tűnt, és inkább nem sorolom tovább, ki mi hol merre. Ismételten csak azt mondhatom, hogy tessék szépen megnézni, akkor majd lehet róla eszmecserét folytatni, ki volt jó, ki nem. Látványban egyébként tényleg fenomenálisnak tekintem, elképesztően valóságszerű, meg se kérdőjeleztem sokszor hirtelenjében, hogy az egyes jelenetek nem valóságosak. Igaz, rengeteg vér van benne, meg néhány különösen gyomorforgató pillanat is akad, gyenge idegzetűek ezért talán mégis mellőzzék.
Ami kissé negatívan érintett, az az a történettel kapcsolatos meglátás, hogy mintha a középkor elején Angliában zajlana mindez, hiába alakította ki az író Westerost, hiába vannak ott a Mások, túl nagy mértékben emlékeztet az anglo-szaxon és a normann uralom viharos időszakaira. Viszont még ezzel együtt is élvezhető. Becsszó.
Az új évad tavaszra várható, ha minden igaz, addig nyugodtan végére lehet érni az eddig elkészült háromnak. Végezetül pedig merem hallgatásra ajánlani a háttérzajul szolgáló, Ramin Djawadi által szerzett nagyszerű zenei alkotásokat. Íme egy kis átfogó gyűjteménye eme zenei remekműveknek:
A sárkányok legyenek veletek,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése