2013. december 13., péntek

Karácsonyi kérdezősdi

Kedves rellonos bagázs!
A Karácsony nyomasztó közelsége arra az elhatározásra juttatott, hogy felkeresem háztársaimat, és kifaggatom őket arról, hogy mégis miképpen töltik ezeket a nem mindenkinek csodálatos és örömteli napokat. A válaszok nem meglepőek, a rellon diákjait nem hiába ebbe a házba osztotta be a süveg. Mint kiderült, a legtöbb háztársam a kastély falain belül, esetleg a faluban karácsonyozik, és csak kevesen utaznak haza, hogy meglátogassák szüleiket, és a rég nem látott otthont. A kérdéseim bár vacakok, és sablonszerűek voltak, sokan nagyon részletes és meglepő válasszal leptek meg.

Kellemes kikapcsolódást kívánok a válaszok elolvasásához! ;)


Hazalátogatsz az ünnepekre, vagy a kastélyban töltöd ezeket a napokat? Ha a kastélyban maradsz, mivel töltöd az idődet?

Reviczky Kornél: Maradok a kastélyban, mindenkinek jobb lesz úgy, kivéve a kastélyban élőknek.
Yvonne L. West: Valószínűleg a kastélyban fogom tölteni az idei karácsonyt. Eleget voltam már otthon, ideje egy kicsit változatosnak lenni.
Egerszegi Nina: Mindenképpen hazalátogatok, bár elsősorban nem a család, hanem a munka miatt. Viszont megyek a téli kirándulásra, hogy Miska idegein táncolhassak, meg egy egészen már okból, de az nem publikus.
Samantha H. McSouthernwood: A kastélyban maradok, mivel a család egy része itt lakik Magyarországon, így egyszerűbb, ha a szüleim és testvéreim ülnek vonatra, és jönnek el, hogy találkozzunk. Amúgy sem fontos számomra az ünnep annyira, hogy megakarjam ünnepelni. Sokkal inkább egy hagyomány, amit mindenki kényszerből csinál.
Várffy-Zoller Róbert: Pár napra hazalátogatok.
Ophelia LaFonde: Nem, remélhetőleg valahol messze leszek Blais társaságában.
Séllei K. Olivér: Természetesen megragadok minden lehetőséget, hogy kiszabadulhassak az iskolából, de nem mondanám, hogy hazamegyek. Maximum meglátogatom a nagybátyámat, aztán belevetem magamat a főváros karácsonyi hangulatába. Ezerszer megnyerőbb, mint a falu, vagy a „drága” otthonom.
Bianca Charlotte Krise: Is-is. A faluban lakom, így ha nem otthon leszek, akkor mindenképpen a kastélyban, és bomlasztom a rendet, mint mindig.
Shania Nayar: A kastély remek lesz, nincs kedvem annyit utazni.
Lyra Castle: Én már lényegében a kastélyban lakom, és mivel már elég nagyra nőtt a hasam a leendő gyermekem miatt, kicsit nehézkesen is utaznék. Ez lesz az els igazi karácsonyom, azt hiszem, amit természetesen Kahlil társaságában fogok tölteni. Valószínűleg családi körben fogunk vacsorázni, és ajándékokat bontogatni *mosolyog*
Amira Loveguard: A karácsonyi bál után haza szoktunk menni a bátyámmal, meg az öcséinkkel.  Idén jön velem Kristóf, és Tiff is, ami azért elég félelmetes lesz, mert a szüleim nehezen fogadják el a páromat. De egyébként nem szoktam sok időt otthon tölteni, a falu az otthonom (meg Aliék, a kisfiunk, és Nóri).
Mihael Gérard Saint-Venant: Eddig úgy áll, hogy kiruccanok az iskolai csoporttal kirándulni. Érdekes lesz, mert sosem síeltem és már a sima korcsolyázással is komoly problémáim voltak, de meglátjuk  mire jutok a lécekkel. Elég hamar tanulok, ha jó a tanár. Meg ahogy hallottam, nem lesz túlzott népsűrűség, úgyhogy várhatóan jóféle kirándulás elé nézek. Tudod, a kisebb népsűrűség közvetlenebb hangon tárgyal egymással… de majd a gyakorlat igazol, vagy éppen meghazudtol.

Ha a kastélyban maradsz, mivel töltöd az idődet?

R.K.: Ha te azt tudnád…
Y.L.W.: Sétálgatok majd, remélem esni fog majd a hó, akkor kimegyek hóembert építeni (talán az egyik legjobb dolog a télben), meg ha nagyon unatkoznék csak kimegyek és megdobálok hóval pár arra járót.
V.Z.R.: A szokásos dolgaimmal, tanulás, edzés, nyomingerek szívatása. Ha már ünnepek, felszednék valami csajt is, hogy legyen kivel szórakoztatnom magam.
S.N.: Tanulok, valószínűleg.

Szüleidnek, testvéreidnek szoktál ajándékokat adni?

R.K.: Az édesanyámnak szoktam adni tiszteletem jelképéül. A többiek nem érdekelnek.
Y.L.W.: Igen, küldök majd nekik valamit. Valami kis apróságot.
E.N.: Khm…szoktam. Deeee félreértett zseni vagyok, így sosem értékelik, amit kapnak.
S.H.M.: Régebben nagydobra vertük a családi ajándékozást, a nővéremmel mindenkinek adtunk ajándékot. Manapság is szoktam, habár közel sem olyan lelkesen, de mindig próbálok valami egyedit választani számukra.
V.Z.R.: Testvérem nincs, szüleimnek meg elég ajándék, ha együtt a család. O.L.: Anyátlan, apátlan, hazátlan vagyok, így ezt a kört megspórolom.
S.K.O.: Sem a szüleimmel, se a testvéremmel nem vagyok beszélő viszonyban, így a válaszom határozottan nem.
B.C.K.: Igen, mindig. Persze itt azért visszafogom magam, mert nem szeretnék balhét. Az apukám és az anyukám is tanárok, szóval inkább jó kislánynak álcázom magam az ünnepekre. *vigyorog a kis huncut*
S.N.: Nem igazán, tekintve, hogy elszöktem otthonról, és a kölcsönös bűntudat, meg utálat kicsit nehézkessé teszi a kapcsolattartást. De az egyik bátyámnak általában szoktam küldeni valami apróságot, és ő is viszont.
L.C.: Testvérem nincs, de most erről eszembe jutott, hogy Konstantinnak sem vettem még semmit (ő a kuzinom), úgyhogy még ezt megejtem. *apró vigyor* A szüleim pedig nem izgatnak, főleg, hogy az egyik már halott.
A.L.: Persze, valamivel mindig készülök, de sose túl személyes.
M.G.S.V.: Igen, mindenképpen, bár különbségek azért vannak. Az ikernővéremnek mindig valami személyre szólót szerzek be, a szüleim és a másik két nővérem esetén van, hogy hanyagabbul válogatok. Michelle az, akire igazán odafigyelek még az ünnepekkor is.


Barátaidat megleped valamivel? Ha igen, mesélj az ajándékokról!


R.K.: Nincsenek barátaim, legalábbis nem sok. De nem igazán szoktam foglalkozni ilyesmivel.
Y.L.W.: Kicsit különcnek érzem magamat, de sajnos még nm kötöttem senkivel komolyabb barátságot, így ha akarnék se tudnék venni senkinek sem ajándékot.
E.N.: Persze, őket mindenképpen. Még nem mindenkinek küldtem el az ajándékát, de annyit elárulhatok, hogy Miska egy különleges bűbájjal ellátott kést kapott tőlem, mert tudom, hogy bolondul a pengékért. Davidnek egy művészettel kapcsolatos csomagot szánok, Đominicnak meg… ahhoz semmi közöd.
S.H.M.: Még nem tudom, adok-e ajándékot nekik, illetve ha adok, akkor mit. Van, akit nem ismerek túl régóta, így komolyabb fejtörést okoz a dolog, de próbálok nyugodtan hozzáállni, és kitalálni, mit is adjak nekik.
V.Z.R.: Ha válaszolnék, oda lenne a meglepetés.
O.L.: Naná, mindenképp valami rondaságot kapnak, amit ugye, mert ajándék, hordaniuk kell. S.K.O.:A barát az az ellenség, aki még nem támadott meg, én pedig erre nem vagyok kíváncsi, úgyhogy nem bővelkedek belőlük.
B.C.K.: Igen, de még nem tudom mivel, mindig az utolsó pillanatban találom ki, hogy mit szeretnének. Ezek az ajándékok persze sokkal nagyobbat szólnak már. *ördögi mosoly…huncut ez a lány*
S.N.: Nem állok senkihez olyan közel, hogy az ajándékozás indokolt legyen.
L.C.: Hát…nem nagyon szoktam ajándékozni, úgyhogy… még azt sem tudom, hogy Kahlilnak mit veszek.
A.L.: A barátok személyre szabott ajándékot kapnak, mindig személy és emlékfüggő. Mivel nincs sok barátom, nem kell sokat ajándékvásárlással foglalkoznom.
M.G.S.V.: Persze, két trükkös csapdával és egy késsel az oldalukba. Nem, nem szoktam ajándékozgatni a barátoknak. Kevés van belőlük, de ők sem olyanok, hogy vennének nekem. Máshogy mutatjuk ki egymás felé a…hmmm…gondoskodást. Maradjunk ennyiben.

Küldtél már valaha ellenségednek ’ajándékot’? Mi volt az?

R.K.: Küldtem, magamat. Leginkább akkor volt nagy mázlija, ha a Hold kiteljesedett.
Y.L.W.: Igen, még odahaza. Egy zacskó kutya”termés” tökéletes ajándék volt.
E.N.: Nem tudom, hogy Olivért nevezhetem-e az ellenségemnek… de igen, neki küldtem. A világ legcukibb babafotóit saját magáról, mert tudom, hogy „imádja” az efféle dolgokat. Ez amolyan jó baráti iszony köztünk, de ahogy ismerem, vissza fogom ezt még kapni… És én alig várom.
S.H.M.: A Roxfortban minden évben csináltunk egyedi minden ízű drazsét, és a többi ház tagjainak becsempésztük az ajándékaik közé. Azok az arcok, mai napig felejthetetlenek.*huncut*
V.Z.R.:
Nem szoktam cifrázni, átkokat küldök az ellenségeimnek.
O.L.: Nem, de lehet, hogy idén kiosztok pár nyaklevest.
S.K.O.: Ha jól emlékszek, egyszer küldtem egy ellenségemnek egy rémdenevér rontást valamilyen díszdobozban, csak azért, hogy érezze a törődést.
B.C.K.: Rendszeresen küldök nekik mindenféle kellemetlenséget. Általában az apukámat kérdezem meg, hogy szerinte mit érdemes adni valakinek, akit minden nap megátkoznék. Nagyon kreatív ötletei szoktak lenni, de nem szabad ilyen nyíltan beszélnem róluk! *most meg angyalian mosolyog*
S.N.: A volt munkaadóm ebédjét egerekből állítottam elő, majd miután megette, elárultam neki.
L.C.: Na, erről hosszan tudnék mesélni, bár nem épp karácsonyra szoktam ilyesmit küldözgetni. De egy-két megátkozott tárgy, vagy valami undorító küldemény egész jó kis revans tud lenni.
A.L.: Khm, erről ne beszéljünk.*a kis titokzatos*
M.G.S.V.: *Röhög* Éppenséggel én csak „ajándékokkal” lepem meg az ellenségeim, ha olyanom van. Képzeld el, mikor valaki olyan zöld elefántjelmezt kap, amit, ha felvesz, az ispotályban tudják csak leszedni róla, és örülhet, ha nem Eternifixszel ragasztottam rá… A többit inkább nem lövöm le, mert a végén még ellopkodja a sok surmó az ötleteim.

Mik a kedvenc karácsonyi tréfáid(ha vannak persze)?

R.K.: Tréfa? Nem szoktam tréfálni…
Y.L.W.: Mint már említettem, idegen megdobálása hóval nem olyan rossz elfoglaltság, de más egyébbel még nem próbálkoztam. Na, majd talán idén.
E.N.: Az az igazság, hogy nem szoktam tréfálkozni. Vagy legalábbis nem kötöm ünnephez. Szóval nem ijesztek meg senkit, nem firkálom össze alkoholos filccel és a többi. Viszont előszeretettel segédkezem a tudatlanoknak a korcsolyázásban és mint tudjuk, ez egy nehéz folyamat, néha véletlenül, néha nem, de kel-fekszik az ember…
S.H.M.: Nem igazán vannak tréfák amiket szeretek, főleg nem karácsonykor.
V.Z.R.: Még egyáltalán nem hallottam karácsonyi tréfákról, nemhogy még kedvencem is lenne.
O.L.: A tréfa nálam egy eridonos dartstáblánál kezdődik. *tetszetős…*
S.K.O.: Nem vagyok az a tréfálkozós típus.
B.C.K.: Rendszeresen karácsonyi sapkát varázsolok a portréknak, és egyszer gyerekként az összes manónak is adtam a kastélyban. Szerencsére nem szabadultak fel. Akkor most nekem kéne mosogatni… Karácsonykor általában kifejezetten visszafogott vagyok. *hiszi a piszi*
S.N.: Nem a nyugati kultúrkörben nőttem fel, felénk nem ünnepelték a karácsonyt.De egyébként szerintem király ötlet, ha az ember egy szép, kerek vöröshagymát csokiba márt, majd átadja valakinek, hogy harapjon belőle egy jóízűt.
L.C.: Nincs ilyenem. *mosolyog*
A.L.: Nem szokásom a tréfa.
M.G.S.V.: A tréfáimon csak én és a környezetem szokott nevetni, szóval nem nevezném általános viccnek, ha fellógatok valakit a kandalló fölé zokni helyett, vagy kicsipkézem puszta szeretetből, hogy nézzen már ki valahogy Karácsony tiszteletére… Ezzel együtt nekem baromi vicces tud lenni.


Mit adnál háztársaidnak karácsonyra?

R.K.: Mondjuk nem eszem meg őket, az életük elég nagy ajándék.
Y.L.W.: Mindenképpen valamit, ami kifejezné, hogy Rellonos. Ezen még nem gondolkoztam úgy komolyabban, de talán valamiféle kiegészítőt, vagy valami kis díszt, amit bárhová felhelyezhetnek vagy magukkal vihetnek.
E.N.: Egy másik ház tagját roston sütve, körettel. Tudom, hogy nálunk az efféle gesztusokat mindig értékelik.
S.H.M.: Lehet itt is megpróbálkoznék a minden ízű drazséval, de az is lehet, hogy egy egyszerű csokit kapna mindenki, persze valami plusz adalékkal.
V.Z.R.: Megtanítanám nekik, hogy hogyan képviselhetik a Rellon igazi szellemiségét. Mostanában nagyot zuhant a színvonal.
O.L.: Egy ingyen tetkót Seni által…
S.K.O.: Attól függ, hogy kinek. Opheliának például természetesen egy hiper-szuper új ásót, aztán akad, akinek egy átokkal teli könyvet, megint másnak egy pacsit az arcába, székkel.
B.C.K.: Mindenképpen olyat, ami később hasznos lehet nekik a többi ház tagjai ellen.
S.N.: Néhány hullazsákot, hátha kifogytak a sajátjaikból.
L.C.: Pár hullát vagy leölendő ellenfelet, hagy gyakoroljanak. *mosolyog*
A.L.: Háztársaimnak? Semmit. Mi közöm van hozzájuk a színünkön kívül?
M.G.S.V.: Beutalót a legközelebbi szanatóriumba és fegyházba. Mert Mi megérdemeljük!

Főztél már karácsonyra? Ha igen, megmérgezted azt? *mosoly*

R.K.: Én ennél sokkal kíméletlenebb vagyok…
Y.L.W.: Igen, és még szép! Finom ízt ad bármilyen éltenek.
E.N.: Szeretek főzni és szoktam is, de másokkal ellentétben kerülöm a mérget. Még csak az kéne, hogy elfelejtsem, melyik a mérgezett és melyik nem azt… Ugye, nem kell részleteznem a végeredményt. Arról nem is beszélve, hogyha valakivel nézeteltérésem támad, jobb szeretem az adrenalin löketesebb módon intézni, mondjuk párbajozni, akár verbálisan, akár pálcával. Így legalább esélyt adok neki arra, hogy szebben veszítsen.S.H.M.: 
Egyetlenegyszer, a családi vacsorában segítettem. Ezen kívül sosem.
V.Z.R.: Nem szoktam főzni, a mérgezés meg sunyi megoldást. Szemtől szemben rendezem le, ha problémám van valakivel.
O.L.: Sütöttem, és Blaise és Vanda is él még, szóval… de csak neked tuti adok hozzá egy kis pluszt. *milyen kedves, nem?*
S.K.O.: Én csak mérget szoktam főzni, azt is a halálosabb fajtából.
B.C.K.: Igen, de nem. Ha már én vesződtem az étellel, azt nem mérgezem meg, arra jó a manók főztje. Többen is esznek belőle…
S.N.: 
Nem szoktam mérgezni, az nem annyira az én stílusom.
L.C.: Nem tudok főzni *szempilla rebegtetés*
A.L.: Életemben nem főztem még…ételt.
M.G.S.V.: Főztem…macskát, de valahogy senkinek nem ízlett. Nem is értem, miért… *fincsííí*








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése