Újévi szokások, fogadalmak

Egy kis ízelítőt hoztam nektek és pár szokást, amit a kalandvágyóak most is kipróbálhatnak. Élvezzétek, a dőlt betűk az én hozzászólásaim.

Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.

Újévi szokások szilveszterhez kötődően

A babonák legszélesebb skálája is szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat (melyeket rendszerint nem tartunk be), s ekkor tehetünk legtöbbet következő évi sikereinkért. Csupán néhány évszázada lett Január első napja az újév kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az újesztendő.

Mit tegyünk és mit ne újév napján? 

Az újévi szokások az idők folyamán nem változtak; még mindig úgy tartják az év első napja döntő szerepet játszik abban, milyen szerencsénk lesz az újévben. Nézzük, mit tegyünk, és mit ne tegyünk az új év első napján:

• Ne faljunk fel mindent szilveszterkor, és akkor az újesztendőben sem fogunk semmiben hiányt szenvedni. Tehát, hagyj ételt a hűtőben, és a kamrában, úgy is kövér vagy.

• Nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket! Persze, ha neked ettől még fáj rá a fogad...

• Óvatosan a hallal, mivel folyó menti vidékeken - ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is - szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje. És a torkodon akad a szálka.

• Nyújtsuk hosszúra a rétest! A boldogságot és az életet többféle rétessel is hosszúra lehet nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az újesztendőben.

• Vágjunk fel egész kenyeret is, hogy mindig legyen a családnak a következő évben. Vágj, vágj...

• Semmit ne vigyünk ki a házból! A hagyomány szerint "elszáll a tehén haszna", ám ha nincs tehetnünk, akkor is "elszáll a hasznunk". Tehát ezen a napon nem szabad sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit. A lopásról viszont nem esik szó.

• Főzzünk mandulaszemet vagy más apróságot! Régen ezt tettek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben. Szegény párák...

• Együnk sok lencsét, és így az év során soha nem ürül ki a pénztárcánk. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménnyel helyettesítik. Másnap pedig ne nagyon gyújts lángot a közeledben.

• Süssünk pogácsát, és Szilveszterkor érmét is süssünk bele. Aki a szerencsepénzt megtalálja, annak bőséges lesz a következő éve. Fontos, hogy a pogácsának még éjfél előtt el kell fogynia, különben az egész a visszájára fordul! Aki pedig megtalálja, keresse fel a törött fogával a javasbácsit!

• Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét. Írjunk listát csajok.

• Ne veszekedjünk! Újév első napján igyekezzünk tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni. És ha veszekedés után kviddicsmeccs törne ki...?

• Mosakodjunk friss vízben! Kora reggel mosakodjunk friss vízben, hogy egészségesek maradjunk. "Aki reggel a kútról elsőnek meri vizet, elviszi az aranyvizet, és egész évben szerencsés lesz." Aranyvíííz? Mi ezüstöt akarunk!

• Ha tehetjük, ezen a napon ne hívjunk orvost, és ne is menjünk orvoshoz, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet. Tehát ha én véletlenül eltöröm a karodat, ne rohangássz segítségért. :)

• A szemét ma jó helyen van, ott, ahol van. Tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket! Akkor a Szanatóriumban minden nap újév van...

• Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat. (kávétartó, cukortartó, sótartó, borstartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb...) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban.

• A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Ezt a babonát akár ma is ki lehet próbálni...

• Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen az esztendőben, na meg persze a praktikus paraszti ész nem hagyta figyelmen kívül, hogy az a módszer a száj kicserepesedése ellen is kitűnő. Illetve tökéletes kialakulandó cukorbajra is!

• Ne együnk pulykát, mert mérget hozunk a házhoz. Ne egyetek disznót se, mert piszkot hoz!

Ennyi  volt a mai napra, mindenkinek Boldog Új Évet kívánok, és sok szerencsét, magamnak meg prefektusmentes napokat! 

Forrás: http://www.intima.hu

Karácsonyfa zöld módra DIY

 

A karácsonyfa állítása viszonylag régi szokás, valahol azt olvastam, hogy Angliában például már I. Erzsébet királynő udvarában előszeretettel díszítettek fenyőket karácsony alkalmából. Ugyan már az ünnep másnapját tapossuk, de gondoltam megosztok veletek egy igazán környezetbarát és határozottan rellonos-zöld verziót a jövőre való tekintettel. 

Mi szükséges hozzá? 

Először is egy alany, az mindegy, hogy önként jelentkezik-e a karácsonyi dekoráció eme nagy jelentőséggel bíró elemének, vagy sem. Továbbá szükségeltetnek díszek, ízlés szerint. Lehet ám ráaggatni fényeket, üveggömböket, girlandokat, angyalhajat, házi készítésű díszeket, csillagot vagy éppen szarvasagancsot is kaphat, kinek ahogy tetszik. Akár zöldre is lehet színezni a hajat, ruházatot a szebb összkép kedvéért. A végeredmény a kreativitáson múlik. 

Amire érdemes figyelni! 

Kerüljük a villogó fények használatát, mielőtt nem kívánatos reakciókat váltanának ki, illetve a díszekkel való túlterhelést, hiszen az elkövetkező években is lesz még karácsony, ha minden jól megy. Otthoni használatra és kezdőknek nem ajánlom a nem önkéntes alanyt. (ez esetben javasolt egy sóbálványátokkal féken tartani a biztonság kedvéért a kiszemelt áldozatot, mert mégis milyen egy elcsászkáló karácsonyfa? Inkább ne próbálgassátok a családtagjaitokon, ismerőseiteken. ) 

                                

Kis költségvetésből kivitelezhető környezetbarát változat, nem kell kidobni utólagosan és még csak csereklyével sem tölti meg a földet. Kiskorúaknak kizárólagosan csak szülői engedéllyel és nagykorú felügyelete mellett,  bárki másnak szabad döntés alapján a mellékelt alpontokat figyelembe véve csak ajánlani tudom a kipróbálását. 

Kellemes Ünnepeket és a sárkányok legyenek veletek, 

Trónok harca (Game of Thrones)

George R. R. Martin első könyve 1996-ban jelent meg, ami egyben A tűz és jég dala címet viselő fantasy regényciklus első kötete is. A könyv alapján készült sorozat első részei 2011-ben láttak napvilágot David Benioff és D. B. Weiss forgatókönyve alapján, azóta pedig már a harmadik évad is végére ért.   

A történetben több nemes család - Baratheonok, Lannisterek, Starkok, Targaryenek például - harcol azért, hogy uralkodhasson a mitikus Westeros földjén. Ebben az állandó intrikák és nyílt támadások által fémjelzett érában az éppen hatalmon lévő uralkodó, Robert Baratheon régi barátját, Lord Eddard Starkot kéri, hogy legyen a király Segítője, miután elődje, Jon Arryn elhalálozott a pletykák szerint mérgezés, a hivatalos álláspont szerint természetes halál eredményeként. Itt veszi kezdetét igazán a történet, több főszálon haladva, ugyanis végigkövethetjük, mit lát és tapasztal az új Segítő, mit az Éjszakai Őrség tagjává váló törvénytelen fia, Jon Snow, mit él át a leendő király feleségének szánt Sansa Stark, illetve a húga, Arya. Akadnak azonban itt más perspektívák is, mint Daenerys Targaryené, és kifejezetten ő az egyik fő oka annak, hogy ezt a sorozatot a sárkányoknak merem ajánlani, Daenerys Stormborn Targaryen ugyanis nem más, mint a sárkányok anyja ebben a világban. Hogy miért is nevezik így? Kiderül a sorozatból, hogy mi köze van egyáltalán a Targaryeneknek, és különösen Daenerysnek a sárkányokhoz.  

A színészek? Nem igazán tudnék kiemelkedő alakításokat felsorakoztatni, inkább olyan pillanatokat tudok említeni, amikor megleptek egyesek. Sean Bean Lord Starkként - az volt az első gondolatom, hogy lehet, rossz filmet indítottam el, annyira emlékeztetett Boromirra A Gyűrűk Urából, pár évvel idősebb kiadásban, amíg csak meg nem szólalt és el nem kezdtek zajlani az események. Gendry, a király fattya egy pillanatig felidézte a Skins Chris-ét, de aztán hamar kibújt a skatulyából és a kovácsinas lett, Arya igazán hitelesnek tűnt, és inkább nem sorolom tovább, ki mi hol merre. Ismételten csak azt mondhatom, hogy tessék szépen megnézni, akkor majd lehet róla eszmecserét folytatni, ki volt jó, ki nem. Látványban egyébként tényleg fenomenálisnak tekintem, elképesztően valóságszerű, meg se kérdőjeleztem sokszor hirtelenjében, hogy az egyes jelenetek nem valóságosak. Igaz, rengeteg vér van benne, meg néhány különösen gyomorforgató pillanat is akad, gyenge idegzetűek ezért talán mégis mellőzzék. 

Ami kissé negatívan érintett, az az a történettel kapcsolatos meglátás, hogy mintha a középkor elején Angliában zajlana mindez, hiába alakította ki az író Westerost, hiába vannak ott a Mások, túl nagy mértékben emlékeztet az anglo-szaxon és a normann uralom viharos időszakaira. Viszont még ezzel együtt is élvezhető. Becsszó. 

Az új évad tavaszra várható, ha minden igaz, addig nyugodtan végére lehet érni az eddig elkészült háromnak. Végezetül pedig merem hallgatásra ajánlani a háttérzajul szolgáló, Ramin Djawadi által szerzett nagyszerű zenei alkotásokat. Íme egy kis átfogó gyűjteménye eme zenei remekműveknek: 

                                       

A sárkányok legyenek veletek,  

Egy nyúl élete a Rellonban: 1. fejezet

Vedd le a nyúlcipőt!

Két héttel később jelentkezem. A szobámban kamrámban a sötét lyukban, amit a rendelkezésemre bocsátottak, már berendezkedtem. Nincs sok cuccom, csak egy pici zenelejátszóm és egy-két könyvem, no meg a plüssrépám, Földi. Nem élek nagy lábon, szerényen nyomom.

Most meg pláne. A rellonos törpicsek, akinek kiosztották a feladatot, hogy biztosítson számomra nyughelyet, fogott egy éjjeliszekrény-ajtót, belevert nagyon sok szöget, és közölte, hogy itt a zöldeknél az a szokás, hogy az első héten minden újonc bebizonyítja, hogy nem valami kis borsószem-hercegkisasszony. Nagyon kíváncsi lennék, a gólyalakjukban tényleg csak fakírok alszanak-e. Piszok kényelmetlen az ágyam a sötét lyukban (igen, azért hangsúlyozom, hátha valaki megszán és legalább ad egy zseblámpát olvasni vagy valami...). Megpróbáltam begyűrkészni magam két sornyi szeg közé, de vagy erre is volt gondja az illető srácnak, vagy a véletlen műve, de túl szűkre szabta a helyközöket a vasak között. Nagyon rossz volt az az egy hét. Nem lyuggatott ki szerencsére az ágyikóm, viszont itt-ott kihúzott egy-egy szálat a bundácskámból, ami nagyon rossz volt. Annyira rossz, hogy nem is találok most erre megfelelő hangulatjelet. Kábé ilyen rossz: 

Míg mindenki más órán volt vagy onnan lógott, én találkoztam egy eridonossal a folyosón, aki hajlandó volt kijavítani a bundámat. Egy pálcaintéssel megoldotta, úgyhogy most már minden rendben. Összességében büszke vagyok magamra, hogy túléltem ezt a hetet, bár kaptam több halálos fenyegetést is. Például hallottátok-e már azt a kifejezést, hogy "vattatomjaidra szedlek"? Úgy értem nem csak úgy magában, hanem kidülledő szemek mögül, miközben nyálpermet hinti orcátokat. Én már igen! Maradandó élmény volt. Aztán ott van még az a lány, amelyik szerette volna levágni a pompont a fenekemről. Arra már nem emlékszem, miért, de tuti nem adtam rá okot! Végül meguntam, hogy ennyire erősködik, és odanyújtottam a popóm, de aztán nem vágta le... csak a szája volt nagy. (Ezt inkább mégsem mondom, mert hátha be kívánja bizonyítani, hogy nem...)

Szereztem pár barátot is ám. Egyesek kiállnak értem a többiekkel szemben! Legalább három ilyen pártfogóm van, úgyhogy az sem kizárt, hogy a végére megszeret az egész sárkányház, és majd haza sem engednek! Az egy, ami szomorúvá tesz, hogy még nem kaptam rellonos pólót.:( Pedig finoman elhintettem, hogy szeretnék, de vagy nem vették a lapot, vagy csórók, vagy nem kedvesek. Vagy nem tudják a méretem? Ó, de nyúleszű vagyok! Na, figyeljetek. Harminc centi kell derékban, magasságra meg mondjuk tizenhat. Kicsit bizonytalan vagyok, mert amikor megpróbáltam megméredszkedni, össze-vissza körém tekeredett a centi.

Így folynak a napok. Lézengek, segítek, akinek tudok, menekülök, amikor valaki a kisebben akarja kitölteni a haragját. Az egy hetem letelte után sem adott senki rendes ágyat, ezért random emberek szobájában alszom. Inkább lányokéban, mert a fiúk valahogy nem szeretnek horkoló nyuszik mellett ébredni. Nem volt gyerekszobájuk.

Mivel senki sem alkalmaz a kastélyban nyulat, továbbra is a szekrények alól szerzem meg a heti keresetemet. Két sarló és nyolc knút a termés mostanáig. A klubhelyiségbeli kandalló melletti kis rés egy aranybánya! Figyelem a rellonosokat, egy-két megállapításom már van is róluk, de még várok, hogy biztosabban jelenthessem ki őket. A következő részben ezekről is olvashattok!

A Rellon rendőrsége- 3. rész - Nagy Bátor Đominic

Az új zöld prefik közzé bekeveredett egy, már tapasztaltabb példány is Nagy Bátor Đominic személyében. Miután Axelt és Ophelia-t hülyére kínoztam, a Rellon csapatának újonnan begyűjtött fogója nem mondott nemet az interjúra. Biztos ő is tudta, mi vár rá, ha megtagadja a nyiratkozást...

Akkor először is szervusz. Másodszor: ismét prefektusi karszalaggal láthatnak viszont a kastélylakók és ma e körül forog az interjú témája is: nagyon szeretheted ezt a tisztséget, ha ismét jelentkeztél rá. Mesélnél róla, miért szereted csinálni és miért jelentkeztél a Rellonban is rendfenntartónak?

Először is szia. Másodszor: tudod, így legálisan mászkálhatok éjszaka. *vigyorog* De viccet félretéve: ezzel is segíthetem a tanárok munkáját. Úgy értem, hogy tudom mennyit dolgoznak, és ha mellette még járőröznek is, eléggé mosott rongyként néznének ki. Így le tudok venni némi terhet a vállukról azzal, hogy elkapom a szabályszegőket.

Altruista lélek vagy egy rellonoshoz képest. Vagy ez ilyen elterelő hadművelet? Elkapod a szabályszegőt, azt hiszi, jól járt, és majd nézheti miféle büntetést adsz neki?

Olyan hű de nagy büntetést még nem osztottam ki, de ha kötekedik az illető, akkor muszáj drasztikusabb lépésekhez folyamodnom. Az, hogy az önzetlenségem elterelés-e, vagy sem, azt meg nem árulom el. Nem kell kitudódnia a titkomnak. *megint csak vigyorog*

Jól vág az agyad erre. *Visszavigyorog futólag* Volt már olyan eset, amikor egyedül nem boldogultál a szabályszegővel és felsőbb intézkedés kellett a helyrepakolásához?

Kösz. *mosolyogva bólint* Egy alkalommal, mert az egyik gólya túlságosan is szeretett visszabeszélni. Jobbnak láttam, ha Alexa helyreteszi, mint azt, hogy ott helyben leátkozzam. Végtére is, ha megtettem volna, én jártam volna rosszabbul, de így szerencsétlen dupla büntetést kapott.

De azért, gondolom, annyira nem sajnálod  *sunyi vigyor* . A prefektus társaiddal jól kijössz? Van köztük olyan, akit barátodnak mondanál?

Egyáltalán nem. Megérdemelte, amit kapott *von vállat* Egész jól kijövök velük, noha Amirával volt egy kis beszédszünet, de kezd megint jól alakulni a kapcsolatunk. Oph-al ritkán futok össze, Axel pedig a szobatársam, vele nagyon jól kijövünk. Talán mindhármukat. *mosolyog*

Munka terén mennyire jól vagy rosszul tudtok együttműködni?

Azt hiszem, hogy egészen jól. Nem igazán akadályozzuk egymást, ha kell, akkor viszont segítünk a másiknak.

Van kifejezetten kedvenc büntető feladatod, amivel szívesen „ajándékozod” meg a tilosban járókat?

Eddig mindig mást adtam, és ez leginkább a helyzettől függött. Azt viszont szeretem, ha a Rellon asztalánál tiszta a padló. *vigyorog*

Segítsünk rá, hogy folyton legyen mit takaríttatni azon a helyen?  *visszavigyor, lenne pár ötlete*

Én ilyet nem kérhetek. *közelebb hajol, és suttog* Csak ne legyen sok a vér. *vigyorog*

Azt majd megoldjuk.  *kacsint*  Ha jól tudom, tanársegéd is vagy, sőt már tavaly is voltál. Mennyire terhel le a két, sokmunkás pozíció?

*hálásan vigyorog* Igen, jól tudod. Úgy az energiám 25%-át elszívja a kettő, de nem vészes. Egyszer volt, hogy kimerültem, de azóta gondosan beosztom az időmet, és az energiámat.

Jól csiripelik a madaraim, hogy össze fogsz költözni egy szobába Axellel? Melyikőtök és miért kezdeményezte ezt?

Azt hiszem, azokat a madarakat meg kell kopasztanom. *hangosan töpreng* Izé, igen jól tudod. Én, mert tök jó fej, és azt hiszem túl sokat lakott a Gólyák között. Na, meg most, hogy Prefektus, mégsem lakhat a Gólyákkal.

Már miért ne lakhatna? Félsz, hogyőőő... megkéseli valaki  xD?

Igen, határozottan féltem tőled xD

Miért  XD? Még nem is nyúltam hozzá, igazán. Na de ezt félretéve, kiket vesztek még magatok mellé?

Most már nem is nyúlhatsz, ha nem akarsz büntetést. *nevet* A volt prefektust, Noelt, illetve Juhász V. Mátét, meg nem tudom még. *von vállat* Mi lenne, ha inkább lenéznénk a csárdába egy vajsörre? *vigyorog*

Jó ötlet. Akkor köszönöm az interjút és irány a csárda!

Én is köszönöm, öröm volt neked válaszolgatni. *kezet nyújt, majd megindul*

Az interjútrió végére értem, az alanyaim MÉG élnek és tovább penészesedik tőlük a levegő. Ha éjszaka a folyosón jártok, mindenképpen jobb, ha a mi három hátvédünkbe ütköztök, mert ki tudja, talán megesik a szívük rajtatok, hogy ti is zöldek vagytok... a fenéket, inkább csak kerüljétek ki az összes prefit, ezeket meg kényeztessétek, hogy tussolják el az ügyeinket. Kössz mindenkinek a figyelmet!

Péntek 13.

Péntek 13.
tényleg baljós eredetű, vagy csupán a képzelet szüleménye?

Miért gondolja nemcsak a muglik társadalma, de még a varázserővel bírók nagy része is azt, hogy ezen a napon balszerencsére és rossz dolgokra kell számítani? Egyesek azt állítják, hogy különösen rossz együttes a hétköznapok utolsó napja, és az amúgy is sejtelmes tizenhármas szám. Hogy mégis megtudjuk, pontosan honnan eredeztethető ez a mára már az egész világon elterjedt hagyomány, ahhoz egészen a 19. századig kell visszautaznunk.

Egy mugli zeneszerzőt, Gioacchino Rossinit november 13-án, egy pénteki napon érte a végzete. Halála után életrajzírója tollából születik meg az ettől a naptól való félelem legendája. Ezzel az okfejtéssel viszont nem jutunk el a történet kezdetéig, hiszen a tizenhármas számtól már sokkal régebb óta tartanak az emberek, leginkább vallási okok miatt.

Bibliai eredetű szám, azaz a muglik Istenének földi könyvéből származik. Az utolsó vacsorán tizenhárman foglaltak helyet az asztalnál, Jézus Krisztust utána pedig pénteki napon feszítették keresztre.  Ezt már joggal nevezhetnénk valós kezdetnek, de sajnos még ennél is tovább kell utaznunk a múltba, mert bizony az első ember, Ádám pénteki napon esett kísértésbe, Káin pedig szintén ezen a napon végzett fivérével, Ábellel.

Hogy elvonatkoztassak a Bibliától, és még egy kis mugli történelemmel untassalak benneteket, leírom, hogy az ókori Rómában péntekenként tartották a kivégzéseket, és ez a nap lett a középkori hóhérok munkavégzési ideje is.

Több pontos dátum is fent maradt a mugli – s varázsvilágban bebörtönzésekről, öldöklésekről, trónfosztásról. Esküvőt soha nem tartottak pénteken, nem mocskolták be egybekelésük napját kínzásokkal, s vérrel.

A tizenhármas számtól olyannyira félnek a varázstalanok egy része, hogy az Amerikai Egyesült Államokban például nincs tizenharmadik emelet a nagyobb épületekben – ők úgy nevezik ezeket, hogy felhőkarcoló -, nincs ilyen számú szoba a hotelekben, szállókban s kórházakban.

Több auror jelent be végzetes baleseteket, bájital okozta robbanásokat ha a péntek tizenharmadikára esik, s a mugli rendőrség is másfélszer akkora közúti balesetről számol be.

Hogy valóban létezik-e valós probléma ezzel a kombinációval kapcsolatban, arra sajnos nem tudtam fényt deríteni, de azt gondolom, hogy nincs mitől tartanunk, hiszen a pálcánk a kezünkben, az átkok a fejünkben, egy kis odafigyelés és óvatosság pedig egyszerű napokon sem árt. Ha valakinek személyes élménye akad ezzel a nappal kapcsolatban, nyugodtan keressen meg, vagy küldjön baglyot, szívesen meghallgatnám!

Szerencsés napokat!

Muglik napja

Kedves háztársak!

Édesanyám ma egy különleges baglyot küldött nekem. Ő aranyvére ellenére megszállott, de hála Merlinnek, nem kóros mugliismeret lázban ég már gyermekkora óta, és a tegnapi napon felfedezte, hogy a varázstalan emberek legtöbbje napi több órán keresztül bámul különböző képernyőkön és monitorokon egyfajta világhálót, az internetet. Én nem tudom, hogy ez pontosan mi, de anya úgy fogalmazott, hogy csodálatos eszköz, amivel az emberek pótolni igyekeznek azt az adottságot, ami nekünk megadatott, nekik pedig sajnos nem. Nos, anyám, mint jó tanuló meglátogatta kedves szomszédunkat, ahol található több muglieszköz is, amivel rá tudnak csatlakozni az előbb említett internetre. Több érdekességet is leírt hosszú-hosszú levelében, de én most csak egy kis muglitörténelemmel szeretném tágítani a ráérők koponyáját.

A varázslók világáról sok mindent tudunk, hiszen közöttük nőttünk fel, nap, mint nap szembesültünk, s szembesülünk most is a politikánkkal, bűnözőink neveivel, s arcával, a gazdaságunkkal, a történelmünkről ne is beszéljünk, hiszen itt Bagolykőn is unalmasabbnál unalmasabb órákon veszünk részt, hogy tisztában legyünk a mágia évre pontos megjelenésével, fontosabb, és egyáltalán nem fontos eseményeivel. Arról viszont aligha beszélünk – főleg mi – hogy a mugliknak is ugyanúgy megvoltak a fontos eseményeik, személyeik, találmányaik, s ezeknek szintén van egy-egy évszámuk.

22 éve tartják meg a Magyar Kórusok napját.
67 évvel ezelőtt született meg Benny Andersson, aki az ABBA együttes egyik tagja.
70 évvel ezelőtt például megszületett híres színészük, Koltai Róbert, aki a Sose halunk meg című filmben játszott. Azt sajnos nem írta le anyám, hogy mi az a film.
80 éve ma, hogy Magyarországon elindult az első trolijárat. Szerintem az olyan, mint a vonat, csak csinosabb a neve.
131 éve született meg Kodály Zoltán, aki bár magyar volt, hamar világhírűvé varázsolta magát, na nem pálcával, hanem egyszerű muglitudással, mint zenepedagógus, zeneszerző és népdalgyűjtő.
183 évvel ezelőtt született meg Tisza Kálmán, aki nagy politikusuk volt a magyar mugliknak. Miniszterelnökké is választották anno, aztán öngyilkosságot követett el. Ilyen ez a politikai élet, fogyasztása csak erős idegzetűeknek ajánlott.
240 éve történt a Bostoni teadélután, ahol egy egyezmény kapcsán több hajónyi tearakományt öntöttek a tengerbe.
243 éve volt éppen ma, hogy a muglik elismert zeneszerzője, Ludwig Van Beethoven napvilágot látott. Ő szerezte az Örömódát, és a Für Elise-t is.
368 évvel ezelőtt pedig I. Rákóczi György erdélyi fejedelem megkötötte a linzi békét III. Ferdinánd német-római császárral.
396 éve Hernando Arias de Saavedra spanyol helytartó kezdeményezésére új területekkel bővült a spanyol gyarmatbirodalom.
487 éve I. Fredinánd ausztriai főherceg személyében a Habsburg-dinasztia jutott uralomra Magyarországon. Nem semmi, ugye?

Édesanyám rátok is vonatkozó levele ennyiben merült ki, remélem tudtam pár érdekességgel szolgálni, és okoztam néhány kellemes pillanatot.

A Mikulás bűvös köpenye

Egy kicsit rendhagyó cikkel jövök most nektek. Ez ugyanis nem kapcsolódik nagyon az iskolához, csupán az "ünnepi hangulathoz" szeretnék hozzájárulni.

Tudtad, hogy régen a Mikulás kabátja nem piros, hanem zöld volt? Egy perces néma csöndet érte, mert akaratán kívül házváltásra kényszerítették.


Sok évvel ezelőtt a Mikulás gyönyörű, zöld gyapjúkabátban és nadrágban indult útnak karácsonyeste, amit a manó szabók készítettek neki. A zöld a manók kedvenc színe, mert zöld leveles, erdei otthonunkra emlékezteti őket. A gyapjúkabátot vastagra szőtték, nehéz volt, és meleg, de miután sok évig védte a Mikulást a zord téli időjárás ellen, elrongyolódott.

A manó szabók tudták, hogy a Mikulásnak új bundára van szüksége, és elhatározták, hogy a valaha létezett legcsodálatosabb ruhát készítik el neki. Megkérték a tündéreket, hogy segítsenek nekik megtalálni a legjobb kelmét. A tündérek beutazták az egész világot, és összegyűjtötték a legfinomabb pókselymet. Aztán tündérrokkával fonalat sodortak a selyemszálból, és fa szövőszéken anyagot szőttek belőle. Végül amikor megmutatták a kelmét a Mikulásnak, annak szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól.

– Ez a legbámulatosabb kelme, amelyet valaha is láttam – áradozott. – Olyan könnyű, mint a levegő, és úgy csillámlik, mint a pára. Csak egy hibát tudok rajta felfedezni. Ha ebből az anyagból készült köpenyt fogok hordani, én is csillogni fogok, mint egy áttetsző kísértet. Pedig nem akarom megijeszteni a gyerekeket, amikor meglátnak!

A tündérek kuncogtak. Ők már erre is gondoltak. Az utolsó ténykedésük az volt, hogy olyan kényelmessé varázsolták a kelmét, amilyenné csak lehetett. Bűbáj segítségével elfogták a nyári naplemente lágy, száraz melegét, és kimosták a kelmét a rózsás, bíborvörös ragyogásban. Mire a manó szabók befejezték a Mikulás köpenyét, az igéző anyag különböző részletei összeálltak, és gazdag, piros színben pompáztak, amely ma mindannyiunk számára oly ismerős.

A pókok selyemkelméje

A pókselyem az egyik legerősebb anyag a világon, az acélnál is erősebb. Szálai mégis puhák, és saját hosszuk másfélszeresére nyújthatók anélkül, hogy elszakadnának. Ez lehetővé teszi a tündéreknek, hogy a kelmét varázslatos tulajdonságokkal lássák el. Az időjárástól függően a szálak a Mikulás köpönyegének minden rétegében lazábbakká és vastagabbá válhatnak, és a bűvös kabát melegen tartja a Mikulást, ha hideg van, és hűsíti, ha meleg éghajlaton jár. A kelme olyan kemény, hogy a manó szabók nem tudták elvágni közönséges ollóval, amikor a Mikulás köpenyét készítették. Ezért a tündérek vágták el nekik, méghozzá úgy, hogy a jelölővarrás mentén szálldostak, és varázspálcájukkal eloldozták a szálakat.

Prémszegély

Azért van puha prémszegély a Mikulás bundájának gallérján és kézelőjén, valamint a csuklyáján, hogy védje a nyakát és a csuklóját, ha a köpenyére ráfagyna a jég. A manószabó-inasok minden tavasszal összegyűjtik az olyan teremtmények levedlett, fehér szőrét, mint például a sarki nyúl, és ebből szőnek új prémszegélyt a Mikulás kabátjára.

Forrás: www.nlcafe.hu

Karácsonyi kérdezősdi

Kedves rellonos bagázs!

A Karácsony nyomasztó közelsége arra az elhatározásra juttatott, hogy felkeresem háztársaimat, és kifaggatom őket arról, hogy mégis miképpen töltik ezeket a nem mindenkinek csodálatos és örömteli napokat. A válaszok nem meglepőek, a rellon diákjait nem hiába ebbe a házba osztotta be a süveg. Mint kiderült, a legtöbb háztársam a kastély falain belül, esetleg a faluban karácsonyozik, és csak kevesen utaznak haza, hogy meglátogassák szüleiket, és a rég nem látott otthont. A kérdéseim bár vacakok, és sablonszerűek voltak, sokan nagyon részletes és meglepő válasszal leptek meg.

Kellemes kikapcsolódást kívánok a válaszok elolvasásához! ;)

Hazalátogatsz az ünnepekre, vagy a kastélyban töltöd ezeket a napokat? Ha a kastélyban maradsz, mivel töltöd az idődet?

Reviczky Kornél: Maradok a kastélyban, mindenkinek jobb lesz úgy, kivéve a kastélyban élőknek.
Yvonne L. West: Valószínűleg a kastélyban fogom tölteni az idei karácsonyt. Eleget voltam már otthon, ideje egy kicsit változatosnak lenni.
Egerszegi Nina: Mindenképpen hazalátogatok, bár elsősorban nem a család, hanem a munka miatt. Viszont megyek a téli kirándulásra, hogy Miska idegein táncolhassak, meg egy egészen már okból, de az nem publikus.
Samantha H. McSouthernwood: A kastélyban maradok, mivel a család egy része itt lakik Magyarországon, így egyszerűbb, ha a szüleim és testvéreim ülnek vonatra, és jönnek el, hogy találkozzunk. Amúgy sem fontos számomra az ünnep annyira, hogy megakarjam ünnepelni. Sokkal inkább egy hagyomány, amit mindenki kényszerből csinál.
Várffy-Zoller Róbert: Pár napra hazalátogatok.
Ophelia LaFonde: Nem, remélhetőleg valahol messze leszek Blais társaságában.
Séllei K. Olivér: Természetesen megragadok minden lehetőséget, hogy kiszabadulhassak az iskolából, de nem mondanám, hogy hazamegyek. Maximum meglátogatom a nagybátyámat, aztán belevetem magamat a főváros karácsonyi hangulatába. Ezerszer megnyerőbb, mint a falu, vagy a „drága” otthonom.
Bianca Charlotte Krise: Is-is. A faluban lakom, így ha nem otthon leszek, akkor mindenképpen a kastélyban, és bomlasztom a rendet, mint mindig.
Shania Nayar: A kastély remek lesz, nincs kedvem annyit utazni.
Lyra Castle: Én már lényegében a kastélyban lakom, és mivel már elég nagyra nőtt a hasam a leendő gyermekem miatt, kicsit nehézkesen is utaznék. Ez lesz az els igazi karácsonyom, azt hiszem, amit természetesen Kahlil társaságában fogok tölteni. Valószínűleg családi körben fogunk vacsorázni, és ajándékokat bontogatni *mosolyog*
Amira Loveguard: A karácsonyi bál után haza szoktunk menni a bátyámmal, meg az öcséinkkel.  Idén jön velem Kristóf, és Tiff is, ami azért elég félelmetes lesz, mert a szüleim nehezen fogadják el a páromat. De egyébként nem szoktam sok időt otthon tölteni, a falu az otthonom (meg Aliék, a kisfiunk, és Nóri).
Mihael Gérard Saint-Venant: Eddig úgy áll, hogy kiruccanok az iskolai csoporttal kirándulni. Érdekes lesz, mert sosem síeltem és már a sima korcsolyázással is komoly problémáim voltak, de meglátjuk  mire jutok a lécekkel. Elég hamar tanulok, ha jó a tanár. Meg ahogy hallottam, nem lesz túlzott népsűrűség, úgyhogy várhatóan jóféle kirándulás elé nézek. Tudod, a kisebb népsűrűség közvetlenebb hangon tárgyal egymással… de majd a gyakorlat igazol, vagy éppen meghazudtol.

Ha a kastélyban maradsz, mivel töltöd az idődet?

R.K.: Ha te azt tudnád…
Y.L.W.: Sétálgatok majd, remélem esni fog majd a hó, akkor kimegyek hóembert építeni (talán az egyik legjobb dolog a télben), meg ha nagyon unatkoznék csak kimegyek és megdobálok hóval pár arra járót.
V.Z.R.: A szokásos dolgaimmal, tanulás, edzés, nyomingerek szívatása. Ha már ünnepek, felszednék valami csajt is, hogy legyen kivel szórakoztatnom magam.
S.N.: Tanulok, valószínűleg.

Szüleidnek, testvéreidnek szoktál ajándékokat adni?

R.K.: Az édesanyámnak szoktam adni tiszteletem jelképéül. A többiek nem érdekelnek.
Y.L.W.: Igen, küldök majd nekik valamit. Valami kis apróságot.
E.N.: Khm…szoktam. Deeee félreértett zseni vagyok, így sosem értékelik, amit kapnak.
S.H.M.: Régebben nagydobra vertük a családi ajándékozást, a nővéremmel mindenkinek adtunk ajándékot. Manapság is szoktam, habár közel sem olyan lelkesen, de mindig próbálok valami egyedit választani számukra.
V.Z.R.: Testvérem nincs, szüleimnek meg elég ajándék, ha együtt a család. O.L.: Anyátlan, apátlan, hazátlan vagyok, így ezt a kört megspórolom.
S.K.O.: Sem a szüleimmel, se a testvéremmel nem vagyok beszélő viszonyban, így a válaszom határozottan nem.
B.C.K.: Igen, mindig. Persze itt azért visszafogom magam, mert nem szeretnék balhét. Az apukám és az anyukám is tanárok, szóval inkább jó kislánynak álcázom magam az ünnepekre. *vigyorog a kis huncut*
S.N.: Nem igazán, tekintve, hogy elszöktem otthonról, és a kölcsönös bűntudat, meg utálat kicsit nehézkessé teszi a kapcsolattartást. De az egyik bátyámnak általában szoktam küldeni valami apróságot, és ő is viszont.
L.C.: Testvérem nincs, de most erről eszembe jutott, hogy Konstantinnak sem vettem még semmit (ő a kuzinom), úgyhogy még ezt megejtem. *apró vigyor* A szüleim pedig nem izgatnak, főleg, hogy az egyik már halott.
A.L.: Persze, valamivel mindig készülök, de sose túl személyes.
M.G.S.V.: Igen, mindenképpen, bár különbségek azért vannak. Az ikernővéremnek mindig valami személyre szólót szerzek be, a szüleim és a másik két nővérem esetén van, hogy hanyagabbul válogatok. Michelle az, akire igazán odafigyelek még az ünnepekkor is.

Barátaidat megleped valamivel? Ha igen, mesélj az ajándékokról!

R.K.: Nincsenek barátaim, legalábbis nem sok. De nem igazán szoktam foglalkozni ilyesmivel.
Y.L.W.: Kicsit különcnek érzem magamat, de sajnos még nm kötöttem senkivel komolyabb barátságot, így ha akarnék se tudnék venni senkinek sem ajándékot.
E.N.: Persze, őket mindenképpen. Még nem mindenkinek küldtem el az ajándékát, de annyit elárulhatok, hogy Miska egy különleges bűbájjal ellátott kést kapott tőlem, mert tudom, hogy bolondul a pengékért. Davidnek egy művészettel kapcsolatos csomagot szánok, Đominicnak meg… ahhoz semmi közöd.
S.H.M.: Még nem tudom, adok-e ajándékot nekik, illetve ha adok, akkor mit. Van, akit nem ismerek túl régóta, így komolyabb fejtörést okoz a dolog, de próbálok nyugodtan hozzáállni, és kitalálni, mit is adjak nekik.
V.Z.R.: Ha válaszolnék, oda lenne a meglepetés.
O.L.: Naná, mindenképp valami rondaságot kapnak, amit ugye, mert ajándék, hordaniuk kell. S.K.O.:A barát az az ellenség, aki még nem támadott meg, én pedig erre nem vagyok kíváncsi, úgyhogy nem bővelkedek belőlük.
B.C.K.: Igen, de még nem tudom mivel, mindig az utolsó pillanatban találom ki, hogy mit szeretnének. Ezek az ajándékok persze sokkal nagyobbat szólnak már. *ördögi mosoly…huncut ez a lány*
S.N.: Nem állok senkihez olyan közel, hogy az ajándékozás indokolt legyen.
L.C.: Hát…nem nagyon szoktam ajándékozni, úgyhogy… még azt sem tudom, hogy Kahlilnak mit veszek.
A.L.: A barátok személyre szabott ajándékot kapnak, mindig személy és emlékfüggő. Mivel nincs sok barátom, nem kell sokat ajándékvásárlással foglalkoznom.
M.G.S.V.: Persze, két trükkös csapdával és egy késsel az oldalukba. Nem, nem szoktam ajándékozgatni a barátoknak. Kevés van belőlük, de ők sem olyanok, hogy vennének nekem. Máshogy mutatjuk ki egymás felé a…hmmm…gondoskodást. Maradjunk ennyiben.

Küldtél már valaha ellenségednek ’ajándékot’? Mi volt az?

R.K.: Küldtem, magamat. Leginkább akkor volt nagy mázlija, ha a Hold kiteljesedett.
Y.L.W.: Igen, még odahaza. Egy zacskó kutya”termés” tökéletes ajándék volt.
E.N.: Nem tudom, hogy Olivért nevezhetem-e az ellenségemnek… de igen, neki küldtem. A világ legcukibb babafotóit saját magáról, mert tudom, hogy „imádja” az efféle dolgokat. Ez amolyan jó baráti iszony köztünk, de ahogy ismerem, vissza fogom ezt még kapni… És én alig várom.
S.H.M.: A Roxfortban minden évben csináltunk egyedi minden ízű drazsét, és a többi ház tagjainak becsempésztük az ajándékaik közé. Azok az arcok, mai napig felejthetetlenek.*huncut*
V.Z.R.: Nem szoktam cifrázni, átkokat küldök az ellenségeimnek.
O.L.: Nem, de lehet, hogy idén kiosztok pár nyaklevest.
S.K.O.: Ha jól emlékszek, egyszer küldtem egy ellenségemnek egy rémdenevér rontást valamilyen díszdobozban, csak azért, hogy érezze a törődést.
B.C.K.: Rendszeresen küldök nekik mindenféle kellemetlenséget. Általában az apukámat kérdezem meg, hogy szerinte mit érdemes adni valakinek, akit minden nap megátkoznék. Nagyon kreatív ötletei szoktak lenni, de nem szabad ilyen nyíltan beszélnem róluk! *most meg angyalian mosolyog*
S.N.: A volt munkaadóm ebédjét egerekből állítottam elő, majd miután megette, elárultam neki.
L.C.: Na, erről hosszan tudnék mesélni, bár nem épp karácsonyra szoktam ilyesmit küldözgetni. De egy-két megátkozott tárgy, vagy valami undorító küldemény egész jó kis revans tud lenni.
A.L.: Khm, erről ne beszéljünk.*a kis titokzatos*
M.G.S.V.: *Röhög* Éppenséggel én csak „ajándékokkal” lepem meg az ellenségeim, ha olyanom van. Képzeld el, mikor valaki olyan zöld elefántjelmezt kap, amit, ha felvesz, az ispotályban tudják csak leszedni róla, és örülhet, ha nem Eternifixszel ragasztottam rá… A többit inkább nem lövöm le, mert a végén még ellopkodja a sok surmó az ötleteim.

Mik a kedvenc karácsonyi tréfáid(ha vannak persze)?

R.K.: Tréfa? Nem szoktam tréfálni…
Y.L.W.: Mint már említettem, idegen megdobálása hóval nem olyan rossz elfoglaltság, de más egyébbel még nem próbálkoztam. Na, majd talán idén.
E.N.: Az az igazság, hogy nem szoktam tréfálkozni. Vagy legalábbis nem kötöm ünnephez. Szóval nem ijesztek meg senkit, nem firkálom össze alkoholos filccel és a többi. Viszont előszeretettel segédkezem a tudatlanoknak a korcsolyázásban és mint tudjuk, ez egy nehéz folyamat, néha véletlenül, néha nem, de kel-fekszik az ember…
S.H.M.: Nem igazán vannak tréfák amiket szeretek, főleg nem karácsonykor.
V.Z.R.: Még egyáltalán nem hallottam karácsonyi tréfákról, nemhogy még kedvencem is lenne.
O.L.: A tréfa nálam egy eridonos dartstáblánál kezdődik. *tetszetős…*
S.K.O.: Nem vagyok az a tréfálkozós típus.
B.C.K.: Rendszeresen karácsonyi sapkát varázsolok a portréknak, és egyszer gyerekként az összes manónak is adtam a kastélyban. Szerencsére nem szabadultak fel. Akkor most nekem kéne mosogatni… Karácsonykor általában kifejezetten visszafogott vagyok. *hiszi a piszi*
S.N.: Nem a nyugati kultúrkörben nőttem fel, felénk nem ünnepelték a karácsonyt.De egyébként szerintem király ötlet, ha az ember egy szép, kerek vöröshagymát csokiba márt, majd átadja valakinek, hogy harapjon belőle egy jóízűt.
L.C.: Nincs ilyenem. *mosolyog*
A.L.: Nem szokásom a tréfa.
M.G.S.V.: A tréfáimon csak én és a környezetem szokott nevetni, szóval nem nevezném általános viccnek, ha fellógatok valakit a kandalló fölé zokni helyett, vagy kicsipkézem puszta szeretetből, hogy nézzen már ki valahogy Karácsony tiszteletére… Ezzel együtt nekem baromi vicces tud lenni.

Mit adnál háztársaidnak karácsonyra?

R.K.: Mondjuk nem eszem meg őket, az életük elég nagy ajándék.
Y.L.W.: Mindenképpen valamit, ami kifejezné, hogy Rellonos. Ezen még nem gondolkoztam úgy komolyabban, de talán valamiféle kiegészítőt, vagy valami kis díszt, amit bárhová felhelyezhetnek vagy magukkal vihetnek.
E.N.: Egy másik ház tagját roston sütve, körettel. Tudom, hogy nálunk az efféle gesztusokat mindig értékelik.
S.H.M.: Lehet itt is megpróbálkoznék a minden ízű drazséval, de az is lehet, hogy egy egyszerű csokit kapna mindenki, persze valami plusz adalékkal.
V.Z.R.: Megtanítanám nekik, hogy hogyan képviselhetik a Rellon igazi szellemiségét. Mostanában nagyot zuhant a színvonal.
O.L.: Egy ingyen tetkót Seni által…
S.K.O.: Attól függ, hogy kinek. Opheliának például természetesen egy hiper-szuper új ásót, aztán akad, akinek egy átokkal teli könyvet, megint másnak egy pacsit az arcába, székkel.
B.C.K.: Mindenképpen olyat, ami később hasznos lehet nekik a többi ház tagjai ellen.
S.N.: Néhány hullazsákot, hátha kifogytak a sajátjaikból.
L.C.: Pár hullát vagy leölendő ellenfelet, hagy gyakoroljanak. *mosolyog*
A.L.: Háztársaimnak? Semmit. Mi közöm van hozzájuk a színünkön kívül?
M.G.S.V.: Beutalót a legközelebbi szanatóriumba és fegyházba. Mert Mi megérdemeljük!

Főztél már karácsonyra? Ha igen, megmérgezted azt? *mosoly*

R.K.: Én ennél sokkal kíméletlenebb vagyok…
Y.L.W.: Igen, és még szép! Finom ízt ad bármilyen éltenek.
E.N.: Szeretek főzni és szoktam is, de másokkal ellentétben kerülöm a mérget. Még csak az kéne, hogy elfelejtsem, melyik a mérgezett és melyik nem azt… Ugye, nem kell részleteznem a végeredményt. Arról nem is beszélve, hogyha valakivel nézeteltérésem támad, jobb szeretem az adrenalin löketesebb módon intézni, mondjuk párbajozni, akár verbálisan, akár pálcával. Így legalább esélyt adok neki arra, hogy szebben veszítsen.S.H.M.: Egyetlenegyszer, a családi vacsorában segítettem. Ezen kívül sosem.
V.Z.R.: Nem szoktam főzni, a mérgezés meg sunyi megoldást. Szemtől szemben rendezem le, ha problémám van valakivel.
O.L.: Sütöttem, és Blaise és Vanda is él még, szóval… de csak neked tuti adok hozzá egy kis pluszt. *milyen kedves, nem?*
S.K.O.: Én csak mérget szoktam főzni, azt is a halálosabb fajtából.
B.C.K.: Igen, de nem. Ha már én vesződtem az étellel, azt nem mérgezem meg, arra jó a manók főztje. Többen is esznek belőle…
S.N.: Nem szoktam mérgezni, az nem annyira az én stílusom.
L.C.: Nem tudok főzni *szempilla rebegtetés*
A.L.: Életemben nem főztem még…ételt.
M.G.S.V.: Főztem…macskát, de valahogy senkinek nem ízlett. Nem is értem, miért… *fincsííí*

A Rellon rendőrsége- 2. rész - Ophelia LaFonde

Újabb poszt, újabb prefektust löktem be a reflektorfénybe, hadd szenvedjen! Oph csak úgy volt hajlandó vállalni a kérdezz-feleleket (miután össze-vissza döfködtem és még ÍGY sem tört meg! ), hogy minden kérdés egy fagyi. Nem nekem lesz mandulagyulladásom, úgy hogy belementem, de előtte persze feltankoltam epres-málnás-banános-dinnyés fagyikból. Erre jutottam a prefektánkkal:

Mondhatjuk, hogy a Rellon egyik kemény, nagyon zöld csajával ülök szemközt, da? És te úgy döntöttél, hogy a szabályszegők nyomába eredsz és hátrakötöd a sarkukat. Segíts nekem látni a nagyobb képet; hogy rendelhető ez a kettő össze?

Keménynek nem mondanám magam... szerintem páran el is mondhatják, hogy egész emberi mód viselkedek. Igazából, erre most azt kéne mondanom, hogy megtértem, és átálltam a sötét oldalra, de nem... a prefiség jó. Nem kell azt figyelnem, mennyi idő van, nem kell felesleges köröket lefutnom, miért vagyok kint, és azért büntetni se rossz dolog. Legfőképp azért vállaltam be, mert ez a mellékcselekvés jó arra, hogy elterelje kellően a figyelmem más... dolgokról * közben majszolja a fagyiját*

És ki ne vállalná a legális szabálysze... khm, akarom mondani, ezt a húzós feladatot, nem? A barátaid nem kezelnek másképp, mert valamennyi hatalom is került a kezedbe a legális fajtából? Vagy teljesen hidegen hagyja őket és nem változott semmi?  *epres fagyi rendel, egy darab*

Igazából.... ez a része pont nem mozgat... szegtem már törvényt is - tényleg baromi komolyan veszik a mugliterületen való varázslást-, és teszek nagy ívbe a szabályokra, eddig is tettem. A barátaim meg... hát Lyra és Noel előttem volt prefektus, Olivért meg nem érdekli - igen, ő is a barátom, hiába fáj bevallanunk-, talán Blaise - a párom - az, aki kicsit nehezményezi, mert így nem tudunk túl sok időt együtt tölteni. A többieknek sincs szerintem semmi bajuk vele. Ha lenne se foglalkoztatna túlzottan... a lényeg fix, akik véleményére adok, és érdekel is, ők egyáltalán nem bánják  :)

Vagyis behatóbban ismered már a törvénykezés csúnyábbik felét, értsem így? Volt hátvéded az ilyen szorult helyzetekre? Vagy felesleges többesszámban beszélnem?

Igen... valahogy így.... Hát... igazából, akkor ott az igazgató volt a "szövetségesem", így neki köszönhetem, hogy itt vagyok még.

Reméljük, sokáig rontod is még itt a levegőt. Említetted Blaise-t is mint párod. Mennyire támadtak érte, hogy esetleg haszonszerzés céljából jöttél össze vele?

Támadni... nem támadtak, igazából, csak hallottam némi visszhangot, de nem érdekel. Nem tudnak foglalkoztatni az olyanok, akik csak a hátad mögött suttogva motyognak.

Hogy reagálnál, ha Blaise-t csak azért vennék célkeresztbe mondjuk tettlegesen, mert a Prefektus Kisasszonnyal lóg?

Hát... azt senki nem szeretné megtudni... hidd el. De Blaise is megtudja védeni magát, ha arról van szó, és bízom benne, a kapcsolatunk már épp elég mély ahhoz, hogy az ilyesmi ne okozzon fennakadást.

Azt mondtad, Lyra és Noel szintén prefektusok voltak. Kaptál tőlük valamiféle rellonos tanácsot erre vonatkozólag, ha már te is elnyerted a tisztséget? Vagy tanultál mellettük pár hasznos trükköt?

Perszehogy. Noel megosztott velem pár sajátságos büntetési eljárást, Lyrára a mai napig számíthatok, elvégre a legjobb barátnőm, egyben az egyetlen nőnemű lény, akire így tekintek. Igazából, nem hiszem, hogy a nyomukba érhetek, hisz mindketten elhíresültek azon rövid idő alatt, de igyekszem nem csalódást okozni nekik ^^

Egyedi szignón is dolgozhatsz, nem? Egy Lyra-másolatnak nem tudom, mennyien örülnének, de pár új virágcserépnek mondjuk...

Persze, azért saját magamról akkor se tudnék lemondani, ha akarnék. Régen, mikor idekerültem, megjátszottam magam... aztán, ahogy átkerültem a Rellonba, ez a késztetés elmúlt, így állíthatom minden cselekedetem copymentes  :)  .

Miért, hol kezdted a Rellon előtt  o.O ?

Egy jóóóó darabig Navinés voltam... aztán akaratomon kívül tettem azért, hogy beilljek a sárkányok közé :) . Szerintem a sárgáknak azóta is szúrom szemét xDD

Szerintem szúrj vissza nekik, vagy gyere velünk a következő meccsre ellenük  xD. Tényleg, beállnál játszani a mostani csapatba, ha felkérne David?

Ááá nem érdekelnek annyira, hogy komolyabb energiát pocsékoljak rájuk. És nem, a kviddicshez oltári tehetségtelen vagyok, és az egyetlen, amin hajlandó vagyok repülni, az Leoinie varázsszőnyege, ha megvan még. Viszont, ha megint lesz őrült kviddics, abba simán benne lennék, jó buli volt  :) .

Részt vettél a múltkorin is? Milyen poszton játszottál?

Igen, és asszem' terelő voltam, Lyrával elvarázsoltuk a gurkót, és tollasoztunk vele *-* .

Ezt muszáj megismételni  xD. Jössz velem megszervezni? A többieket húzzuk magunk után.

Szerintem várjuk meg vele a tavaszt, vagy a jeges időt, de akkor csak a nagyon mazochista emberkéket fogjuk be, ki tudja, milyen balesetek történnek xDD Az előzőn nekem mondjuk eltört a kezem, mert Lil - eridonos csajszi, Arvid húga- kicsi a rakást játszott xD .

Rendben, megbeszéltük  :D. Ja, és el ne felejtsem... *leszámolja az eddigi kérdésekért a maradék fagyikat* Ügyes voltál, hogy kibírtál. Kössz az interjút  :) !

Igazán nincs mit, bár nehéz volt nem érezni, hogy egy olyan hülye lámpát tartanak a képembe xDD * elveszi a fagyit, és megöleli*

Úgy érzem, Ophelia kicsit szemtelen volt, mert lenyúlta a végén a dinnyés fagyimat is, de egye fene, ezt még úgyis behajtom rajta! See you next time with Nagy Bátor Đominic. Igazából ő is egyfajta régimotoros, de a Rellonban még frissnek számít, így őt is ráküldtem a kínzópadra. Következő alkalomig ne verjétek szét nagyon a blogot!

Tetoválások - mit, és mit ne. GYIK.

Valószínűleg az egyik leginkább vitaalapot adó body art forma a tetoválás, amellyel egyre gyakrabban találkozhatunk. Az azonban tévhit, hogy csak mostanában vált divatossá a test ilyen módon való díszítése - az első tetoválást egy ötezer éves múmián, Ötzin találták. Alkalomadtán megkérdezem, öregségére megbánta-e a dolgot.

Összeállítottam egy kisebb cikket a gyakran ismételt kérdésekről, és az újság mellékletében találtok egy összeállítást a "mit" és a "mit ne" tetoválásokból.

Jó olvasgatást!

Kérdés námbör ván: egy év után is tetszeni fog magamon az új tetoválásom?
Sokan ott rontják el a dolgot, hogy szimplán kiválasztanak maguknak egy mintát, ami tetszik nekik, de nincs számukra ezen kívül jelentősége, így hamar megunják, és megbánják, hogy megcsináltatták. Fontos, hogy tudd, miért pont ezt a mintát vagy szöveget szeretnéd és mit szimbolizál ez a számodra. Továbbá készülj fel, hogy egész életedben a jelentését fogod magyarázni mindenkinek, aki meglátja.
Mielőtt felvarratnád, néhány hónapig legyen rajtad lemosható formában, és ha nem unod meg, hogy minden nap látod, valószínűleg utána sem fogod. Rajzold fel hennával, vagy ha az olcsóbb megoldások híve vagy, permanens filccel, és utóbbi esetben rakj rá némi púdert, majd fújd le hajlakkal, hogy tartós legyen.

Hogy fogok idős koromban tükörbe nézni?
Remélhetőleg ugyanúgy, mint addig, némiképp fájós derékkal, esetleg azon töprengve, felhívtad-e Marikát, vagy csak szeretted volna. De kérdezd meg Ötzit.

Mik számítanak "jó" tetoválásnak?
Ez teljesen egyéntől függ, de mutatok néhányat, ami szerintem szép.
Én úgy gondolom, egy tetoválás jó, ha...

...apró, de sok jelentés kapcsolódik hozzá

...emlékeztet valami fontosra

...művészi

...rendelkezik szimbolikával

...egy jó idézetet ábrázol

Mi számít rossznak?

Ha a tetováló nem tud írni...

Ha nem fizetsz neki eleget...

Ha egy szeretett személy arcát akarod magadon látni...

Ha az épp aktuális barátod/barátnőd nevét akarod magadra varratni...

És ha úgy néz ki, mintha börtönben csináltattad volna...

Ha inkább olyat szeretnél, mint ami az első kategóriába esik, hagyj egy üzenetet púpos hátú boszorka szobrának (déli szárny, első emelet, jobb oldali sarok) süvege alatt, és felkereslek. A kevésbé elkötelezetteknek henna készítését is vállalom! Ha további kérdéseid vannak a témában, azokra is szívesen válaszolok.

A Rellon rendőrsége - 1. rész - Axel S. Sjölander

A Rellon "rendőrsége" mostanában folyamatos újításokon megy át. Eldöntöttem, hogy kifaggatom a három "friss"nek mondható tagot mindenről, ami zápos agyamba bekattan kérdésként. Amira majd jól vesén rugdos, hogy őt hogy mertem kihagyni, de istenem, teret kell adni a fiatalságnak, ugye, Mircsu?

Elsőként Axel S. Sjölandert választottam áldozatul, lenyomtam a kihallgatószékbe, a lámpát a képébe világítottam, mint ahogy nemrég velem is tették az őrszobán (még képem is van róla!) és nekikezdtem a vallatásának:

Kezdjük talán ott, hogy mi szél fújt egyáltalán Magyarországra aaa... honnan is jössz? Észak?

Igen, Északról jövök, pontosabban Svédországból, Stockholmból. Hogy mi szél fújt erre? Hosszú és bonyolult mese, de röviden összefoglalva azért sikerült ezt az iskolát választani néhány merőben személyes ok mellett, mert nagy hangsúlyt fektetnek a zeneoktatásra.

Ez így nagyon titokzatos. Ha menekülsz néhány kivégzőosztag elől, nyugodtan mondd meg és jó ár fejében még segítünk is. A Rellon sem olyan szívtelen, mint amilyennek képzelik.

Kivégzőosztag? *elneveti magát* Szó sincs ilyenről. Csak túl sok tanár van a családomban és a szüleimmel igyekeztünk egy olyan iskolát találni, ahol véletlenül sem botlok rokonokba a tanerők között.

Szóval így kerültél Bagolykőre, értem. És nem sokkal az érkezésed után máris tanársegéd vagy, DÖK tag és kviddicses hajtó. Az élre készülsz törni? Mik a céljaid ennyi feladat elvállalásával? Mert, gondolom, valamilyen céllal csinálod mindezt.

Az élre törni? Ez így kissé tőlem idegen. Jó, persze, cél nélkül nem szoktam tenni semmit sem, de nem kell teljes elméletet gyártani arról, hogy miért csinálok ennyi mindent. Egyszerűen nem szeretek unatkozni, kell az elfoglaltság. A kviddicset mondjuk nem terveztem be, az sokkal inkább családi nyomás hatására jött a képbe, és nem lehetetlen, hogy a barátságosnak szánt mérkőzésnek kizárás lesz a vége számomra.

Gondolod? Szerintem Pazar meccs volt és jól leszedted a szuper terelőt. Zárójel bezárva. A családod –akkor most vegyük úgy- pálcát szegezett a fejedhez, hogy „Fiam jelentkezel hajtónak és kész!”   ?

Igazából szerintem is, bár a betegszobán ébredni már annyira nem volt felemelő érzés, de még mindig úgy gondolom, megérte. Ez meg nem így működik azért, vannak sokkal egyszerűbb és talán valamivel hatékonyabb módszerek is, ha már így kérdezed. Van egy unokabátyám, aki úgy tűnik, jövőre válogatott lesz. Miután ezredszer is elhangzik, hogy bezzeg hasonlíthatnék rá kicsit és nem csak a hegedű érdekelhetne... egy idő után megunja az ember, legalábbis nekem sikerült.

Áhá, szóval életbe lépett a jó öreg, szépen elrejtett zsarolás a rokonaid részéről? Ez szép, sárkányos egy családod lehet. De, ha már így felhoztad, mióta hegedülsz és miért pont hegedű?

Igen, így valahogy, bár még mindig jobb, mint az általad felvázolt lehetőség. Legalább már elfogadták, hogy a zene jobban érdekel, mint a mágia. Idén lesz tíz éve, hogy először járt hegedű a kezemben és nagyapám elkezdett tanítani. Amikor először elvittek hozzájuk a szüleim négy évesen, nem akartam ott maradni egyedül két hétre, a végén nem akartam hazamenni, mert hallottam nagyapát hegedülni, szóval neki köszönhető a hegedű iránti szenvedélyem.

Na igen, egyeseknek a drog, másoknak a hegedű a függésük tárgya. Mellesleg hogy van mostanság a hangszered? Nem... ázott el egy kicsit  XD ?

Két hegedűm van, és tervezek szerezni egy harmadikat is. Minden rendben van velük, Hieronymus meg szerencsére nem ázott el... nem tudom, mit csináltam volna, ha baja esik.

Vannak itt más hegedűsök is. Lenyúlod az övékét ingyen és bérmentve. Bár ez nem vág össze a jó prefi imázzsal. Akkor térjünk át erre: miért jelentkeztél prefinek?

Ez nem így működik... a hegedű egy különleges hangszer, amivel meg kell találni az összhangot. A saját hegedűimet is évekbe telt rendesen kiismerni, és igazad van a jó prefi imázsával sem fér össze, hogy más hangszerét csak úgy lenyúljam. És ha már nemrég rákérdeztél a célokra, prefinek azért jelentkeztem, mert tevékenyebben részt vehetek így a Rellon életében, na meg mert elég érdekes betartatni a szabályokat másokkal, miközben én felfedezni igyekszem a kiskapukat és élni velük.

Mennyire vallod magad kreatív szabályszegőnek? Nyílt titok, hogy a rellonos rellonos marad prefiként is és nem korcsosul át kisangyalba ugye...

Hát, ha már szabályszegésre adom a fejem, akkor azt igyekszem úgy megoldani, hogy nekem is jó legyen, de másoknak se szúrjon szemet, ha egy mód van rá.

Büntetéskor mi a célod inkább? Megtanítani a lebukottat, hogy máskor ne járjon tilosban, vagy simán szívatni akarod?

Nem az a célom, hogy utáljanak a társaim, nagyon csúnyán fel kell húzni ahhoz, hogy szívatni kezdjek bárkit is.

Jól kijössz a prefektus társaiddal? Hogy érzed: lehet rájuk számítani? Értem ezt főleg a munkára. Ha kérnéd, segítenének fenntartások nélkül?

Igen. Teljes mértékben. Igazából még tanulom, hogy mi hogyan is működik pontosan, és elég sokat segítenek abban, hogy minden a helyére kerüljön, szóval én merem állítani, hogy nem lesznek gondok.

Azt hallottam, hogy az egyikkel még össze is bútorozol?

Ha ez alatt azt érted, hogy Đominic szobatársa leszek, végülis igen.

Hát mi mást kellett volna értsek alatta?  *Angyalka ártatlan pofával fütyörész*

Inkább ne menjünk bele. *von vállat egy enyhe grimasz kíséretében*

Rendben. Akkor zárásként csak annyit kérdeznék még, hogy szemet hunynál a háztársaid randalírozása felett, ha úgy adódna?

Mit értünk most randalírozáson?

Nehogy már szótárat kelljen hoznom ehhez neked  *szemforgat* . Rendbontás, így jobban fekszik?

Értem a szót, köszi. Az a kérdés, hogy a randalírozás egy esti sétát jelent-e valamelyik folyosón, vagy netán a klubhelyiség teljes rombadöntését. Vannak fokozatai, szóval előre nem tudom eldönteni, mi lesz akkor ha...

Hát kár... Akárhogyan is, kössz az interjút és kellemes napot neked!

Meglátjuk, még mi hogyan alakul. *vigyorodik el* Én is köszönöm, és viszont kellemes napot.

Legközelebb Ophelia LaFonde-ról olvashattok ugyanitt. Ha engem is megpróbál beültetni egy cserépbe, kicsipkézem a hölgyet, az egyszer biztos.