2014. november 4., kedd

Az uralkodónő (Reign)


Az 1500-as évek derekán járunk. Évtizedekkel Luther, Kálvin és társaik után Európában folyamatosan nő a feszültség katolikusok és protestánsok között, egymást követik a vallási háborúk, állandóak a trónviszályok és az örökösödési háborúk az egyik vagy másik vallású képviselői által támogatott lehetséges uralkodók között. Ebbe a korba születik bele Mária, a francia Marie de Guise hercegnő és V. Jakab skót király lánya, Skócia leendő királynője. Még egy hetes sincs, amikor elveszíti apját egy csatában, anyja pedig szülőhazájába küldi abban a reményben, hogy ott nagyobb eséllyel éri meg a felnőtt kort és lesz a dauphin felesége megerősítve ezzel a skót-francia szövetséget.


A Laurie McCarthy és Stephanie Sengupta által megalkotott, 2013 óta futósorozat Mária (Adelaide Kane) életét a francia udvarba való visszatérésétől kezdődően követi nyomon, miután évekig nevelik apácák egy kolostorban elrejtve a világ szeme elől. A tizenéves skót hercegnő egy mérgezési kísérlet után a francia trónörökös menyasszonyaként visszatér az udvarba, hiszen kiléte ismertté lett és így már a kolostorban sem lenne nagyobb biztonságban. Az udvarban találkozik újra az időközben előnyére változó Ferenc herceggel (Toby Regbo), illetve annak törvénytelen féltestvérével, a király elsőszülöttjével, Sebastiannal (Torrance Coombs). A két férfi jelenléte folyamatos bonyodalmakhoz vezet, Mária ugyanis mindkettejüket a szívébe zárja, még ha nem is ugyanolyan módon, ráadásul a szerelmi zűrök mellett a királyi udvar számos politikai cselszövéssel, vallási ellentéttel, pletykával, intrikával szolgál unaloműzőnek, valamint olyan egészen különös részleteknek is szemtanúi lehetünk, mint  Nostradamus (Rossif Sutherland) látomásai vagy Clarissa története. Máriának ebben a világban nem elég egyszerű nőnek lennie, folyamatosan tekintettel kell lennie hazája érdekeire, és csak ezután hallgathat a szívére is. Először királynő, azután skót és csak legvégül nő, aki boldogságra áhítozik. Bizalmasai a hazájából vele érkezett udvarhölgyei: Aylee (Jenessa Grant), Greer (Celina Sinden), Lola (Anna Popplewell) és Kenna (Caitlin Stasey), de számos esetben még rájuk sem számíthat, rengeteg döntést kell egyedül meghoznia úgy, hogy mindenkinek jó legyen, miközben árgus szemmel figyeli az egész udvar. Hogy beleszeret Ferencbe és a herceg viszonozza az érzéseit, kicsit sem teszi könnyebbé a helyzetét, jegyessége ugyanis a háborús viszonyok miatt bizonytalan, és ha mindez nem lenne elég, még a királyné, Medici Katalin (Megan Follows) is folyamatosan meghiúsítani igyekszik a frigyet.



A sorozat itt – ott némi kis csavarral ugyan, de meglehetősen élethűen mutatja be a tragikus véget érő királynő életének eseményeit. Adelaide Kane igazán gyönyörű és remekül alakítja skót királynőt, éppúgy képes határozott, tekintélyt parancsoló politikai figura lenni a kamerák előtt, mint tanácstalan szerelmes fiatal lány. Toby Regbo sem kevésbé méltatlan a szerepére, éppoly hiteles és valóságos minden egyes pillanatban, amikor csak megjelenik a képernyőn, mint Mária. Ráadásul mindkét színész fiatal, a képernyőn néha szinte még gyereknek látszanak, akik kénytelenek felnőtt módjára viselkedni és cselekedni, mert ezt várja tőlük a környezetük. 



Torrance Coombs egy olyan törvénytelen királyi sarjat alakít, akiről egyetlen történelemkönyvben sem találtam említést, de ettől eltekintve Bash helyzete kicsit sem könnyű. Idősebb fiúként végig kell néznie, ahogy törvényes öccse megkapja a trónt és a hercegnőt is, de közben képesnek kell lennie Ferenc testvérének és barátjának lenni, és képes rá. Rajta kívül vannak még olyan szereplők jócskán, akik inkább a dráma és a cselekmény kedvéért jelennek meg, nem azért, mert valóban részei is voltak egykor az eseményeknek, azonban szerény véleményem szerint mindenkinek és mindennek nagyon jól sikerült megtalálni a helyét és igazán érdemes a sorozatot nézni.



A film látványvilága is említésre méltó. Igaz ugyan, hogy az öltözködés például sokkal inkább látványos, semmint korhű, de nagyon szép ruhákat sikerült készíteni, hogy élvezet nézni is őket.  Akadnak fantasztikus elemek is – nem lövök le poént, tessék nézni – de egészen egészséges mértékben, amikor még csak a néző realitásérzékét piszkálják, és ébresztenek egy kis kételyt, mert nehéz eldönteni, hogy vajon ez csak a korabeli hiedelmek, babonák, legendák és az általános tudatlanság összjátéka, vagy több annál. Végezetül még a zenéjét is figyelemre méltónak mondanám, nem kifejezetten fülbemászó, de egyszerű, odaillő és szerethető. 



A Reign-t bátran merem ajánlani bárkinek, aki szereti a történelmi vonatkozású filmeket, de a romantikus szálak kedvelőinek is bizonyára tetszene, akárcsak a drámai vagy fantasztikus elemeket felvonultató jelenetekért rajongó nézőknek sem okoz csalódást. Érdemes rászánni az időt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése