A muglik sárkányai V - Trónok harca

Bizonyára mindenki hallott már a meglehetősen híressé vált Trónok harcáról, még ha nem is látta a sorozatot vagy éppen olvasta a könyveket. Fantasy rajongóknak érdemes legalább futólag megismerkedni a történettel, még ha gyengébb idegzetűeknek nem is ajánlanám, de beszéljünk inkább a történetben megjelenő sárkányokról. 

George R.R. Martin könyvsorozatának univerzumában a sárkány nem holmi kitalált, mesebeli lény, hanem nagyon is élő, mozgó és veszélyes mágikus lény. Westeros és Essos területén őshonos, kihaltnak vélt fajról van szó. Az események jelenidejében már csak a könyvek beszélnek róluk, mint ötven-száz éve kipusztult fajról, amíg Danaery Targaryen segítségével három megkövesedett tojás lakója ki nem kel. 

A sárkányok ebben a világban hatalmas, pikkelyes, repülni képes hüllőfélék éles fogakkal és karmokkal, ahogy az egy ragadozóhoz illik. Világrajövetelükkor nagyjából egy macskával egyeznek a méreteik, de nagyon gyorsan nőnek akkorára, hogy akár egy mamutot is képesek lehetnek egyben felfalni. Fiatalon még egy szalmaszál lángra lobbantása is nagy feladatnak bizonyulhat, ám idővel a lángjaik egyre erősebbek lesznek, és az olyan kifejlett sárkányok, mint Balerion vagy Vhagar tüzes lehelete állítólag a vasat és a követ is képes volt megolvasztani. A Targaryen sárkányok egyébként nem csak a lángjaik, de csontjaik különlegesek, magas vas-tartalmuknak köszönhetően csillogó ónixhoz hasonlatos feketék.

Ezek a sárkányok szoros kapcsolatot képesek kialakítani az őket felnevelő emberekkel, és bár meglehetősen makacs és szeszélyes természetűeknek mondják őket, gazdáik parancsaira hallgató, intelligens lényekről van szó. A Targaryen család tagjai például kiképezték és kiképzik a sárkányaikat, folyamatosan nevelve őket, hogy ne okozzanak mérhetetlen károkat a környezetükben eredendő vadságukból adódóan. 

A sárkányok folyamatosan nőnek egészen pusztulásuk pillanatáig, ezért nehéz pontosan megmondani mekkorák is lehetnek. A legidősebb és legnagyobb Targaryen-sárkány, Balerion, hozzávetőlegesen 200 évet élt és egy egész mamutot képes volt egyből felfalni, de azért meg kell jegyezni, hogy a fogságban nevelkedő sárkányok többnyire nem nőnek akkorára, mint vadon élő társaik. 

Öreg Nan meséiben előfordulnak egyébként a fent említett példányok mellett jégsárkányok is, ám az egyelőre nem derült ki még, hogy a Stark család öreg dajkájának szavai csupán mesének tekintendők vagy valóságnak. 

A Targaryenek Valyriából hozták magukkal Westeros földjére a sárkányaikat, és segítségükkel roppant hamar kényszerítettek térdre hatalmas seregeket és hódították meg a fennálló királyságok mindegyikét. Westeros első sárkánya Balerion volt, majd hozzá csatlakozott később Vhagar és Meraxes. A sárkányok a Targaryen család másfél évszázadon át tartó uralma alatt a család hatalmának szimbólumaivá és egyben legrettegettebb fegyvereivé is váltak. Három vad sárkányról is van tudomásunk ebből a időből meglehetősen beszédes névvel: Grey Ghost-ról (Szürke Szellem), Sheepstealer-ről (Birkatolvaj) és Cannibal-ról.
A Sárkányok táncának nevezett háború (129-131 Aegon hódítása után) során a fent említett, I Viserys uralma idején még élő sárkányok többsége elpusztult, 131-ben már csak négy sárkány élt az egész földrészen: Sheepstealer, Cannibal, Silwerwing és a háború alatt világra jött Morning, illetve számos sárkánytojás volt fellelhető Westeros területén. Az utolsó sárkány 153-ban pusztult el öt tojást hagyva hátra.

A sárkányok kipusztulását követően a sárkánytojások, amelyeknek nagy többsége megkövesedett az idők során, hatalmas értékkel bírtak. Danaerys Targaryen nászajándékként kapott három ilyen sárkánytojást, amelyeket férje halotti máglyájának tüzében sikerült kikölteni, és így jött világra a történet három nagyon is élő és pusztító sárkánya: Drogon, Rhaegal és Viserion.
A három sárkány, akiket a könyvekből és a filmből tüzetesebben megismerhetünk,  nehezen kezelhető, szeszélyes lény, akik hallgatnak gazdájuk szavára, azonban mindenki másra nézve veszélyesek.