A fekete mise
Aki azt gondolta, hogy
Miszter Johnny Deppnek az elmúlt évek félresikerült szerepválasztásai miatt befellegzett,
annak innen üzenném, hogy ***** nagyot TÉVEDETT. Johnny Depp köztünk van, él,
alkot és most egy igaz történetet feldolgozó maffiafilmben mutatta meg új,
eddig - szó szerint - ismeretlen arcát.
Depp Whitey Bulgerként
lép filmvászonra, hogy felelevenítse a massachusettsi gengszter, a múlt
évszázad egyik leghíresebb maffiavezérének életét.
Fantasztikus. Komolyan.
Adott Whitey és testvére,
William (Benedict Cumberbatch), akit politikusi pályája csúcspontján
szenátorrá választanak. Kapcsolatuk mindvégig jól érezhetően nagyon érzékeny,
de milyen is lenne, mikor az asztal két végén ülő egyik gyermek maffiavezér, a
másik pedig köztiszteletben álló szenátor? Imádtam!
Adott Whitey és gyerekkori
legjobb barátja, Conolly (Joel Edgerton), aki az FBI embere. A film az ő
találkozásukkal indul, és ez a szövetség adja a törzsét, ez mozdítja előre a
szálakat. Whitey és Conolly megegyeznek; ha Bulger elejt néhány
információmorzsát Conollynak, akkor az elintézi neki, hogy az FBI békén hagyja
őt, ezzel szabad utat nyerve az ilyen-olyan üzletének. A régi barátság
felelevenedik, és a film utolsó pillanataiban – ezzel nekem katarzis élményt nyújtva
– kiteljesedik.
Adott Whitey és a neje, aki arra
sem érdemes, hogy leírjam a nevét. A színésznő a Szürke ötven árnyalatából
ismert, alakítása a nulla felé tendál. Nem értem, egyáltalán hogy
kerülhetett be a színészi gárdába. El is gondolkodtam, mikor az ötödik
ugyanolyan arcát néztem a szélesvásznon, vajon kivel kellett ezért …. köhöm,
köhöm. Szerencsére nem sokat szerepel a filmben, hiszen a családi életük
idillje hamar megtörik, és Whitey antiszociális, pszichopata énje csak még
inkább előtérbe helyeződik.
Johnny Depp egy durva,
kiszámíthatatlan, nemcsak hatalmában, de fizikailag is igen erős maffiaállatot
játszik, aki emellett udvarias, megértő és adományozó(!) jellem. Ha feltűnik, a
néző garantáltan nem tudja, miért. Az ember csak ül ott, belesüppedve a
kipárnázott székbe, nyeli az izgalmát, és szapora szívdobogással keresi a
válaszokat a fejében üvöltöző kérdésekre. Vajon most mire gondol, mit fog
tenni, megöli, és ha igen, akkor hogyan? És mikor a jelenet megválaszolja a
kimondatlan, a fejedben meg sem forduló kérdéseket, benned nem marad más, csak
ennyi: úr… isten.
Bulger emberei minden pillanatban
rettegnek főnöküktől, mert soha nem tudhatják, mennyi van még hátra? Bulger nem
kímél senkit. Ha a bizalma meginog, bárkinek vége lehet. Számára nincs
lehetetlen, eltussolhatatlan ügy, hiszen olyan kiterjedt kapcsolathálóval
rendelkezik, amire rajta kívül egyetlen maffiavezér sem tett szert.
A néző együtt retteg azokkal,
akikre Whitey csak ránéz, még akkor is, ha úgy érzi, hogy ott, abban a
jelenetben nem lehet baj. Vagy mégis?
Depp kiválóan alakítja Whitey
Bulgert, a remek maszk alól egy pillanatra sem lép ki saját valója. Látszik, hogy
rengeteg munkát fektetett abba, hogy eltanulja a maffiafőnök beszéd – és viselkedéskultúráját,
mozgását, mozdulatait.
A film összetett, olykor kuszának
tűnhet, de idővel minden szál kibogozódik, és te fekszel a székedben
félájultan, tátott szájjal.
Persze, lehet kötözködni, hogy ez
meg az nem jó, hogy ez meg az miért csak ennyi dialógust kapott, és Depp miért
csak ennyit szerepel, én azt mondom, hogy a történet szempontjából tökéletes
rendezést láthattam. Mint tudjuk, nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg.
Nem kellett minden percben látnom ahhoz Deppet, hogy tudjam, róla van szó. Elég
volt Conollyt figyelnem, az izzadó homlokát, rebegő ajkait, és tudtam, Whitey
miatt aggódik, akkor is Whitey van középpontban.
Annyi biztos, hogy Deppről nem
lehet levenni a szemünket. Egyszerűen fantasztikus volt.
A Fekete mise fantasztikus volt.
