New Orleans legendái nyomában

Igen, tudatában vagyok annak, hogy minden nap találkoztok szellemekkel. A kastélyban, és azon kívül is. De ne felejtsük el azokat a lényeket, akiket nem csak mi észlelünk. És ilyenek vannak bizony New Orleansban is. 

Az itt található temető története egészen 1789-ig követhető vissza, így sok legenda köthető ehhez a helyhez. A város első számú temetkezési központja lett az 1788-as tűzvész után. A három részből álló temető második egysége 1823-ban, a harmadik pedig 1854-ben nyitotta meg a kapuit. Mindhárom blokk szinte sérülés nélkül megúszta a Katrina hurrikán által végzett pusztításokat – mindez véletlen lenne?

A legrégebbi blokkhoz köthető a legtöbb paranormális jelenség is. A temető e területén nyugszik a vudupapnő, Marie Laveau is, akinek életéhez is köthetőek paranormális jelenségek. Egyesek úgy gondolták, hogy látta a jövőt.
Marie első férje a Haitiról érkezett Jacques Paris volt, aki egy évvel az esküvő után rejtélyes körülmények között elhunyt. Második házasságából több gyermeke is született, közülük csak a 98 évesen elhunyt ifjabbik Marie Laveu ismert.
Laveau sírját máig rengetegen keresik fel apróbb ajándékokat, vudubabákat és kellékeket hagyva a sírnál, valamint az „XXX” szimbólumot vésve a kőbe annak reményében, hogy a papnő teljesíti a kívánságukat – holott a valódi nyughelye máig tisztázatlan.
Ettől függetlenül úgy tűnik, a nyughatatlan lelkű Laveau meghallgatja az emberek imáit: máig rengeteg bejelentés érkezik a sír környékén látott piros-fehér turbános asszony szelleméről. Az asszony agresszív viselkedést mutatva közeledik az érdeklődők felé, miközben átkot szór az élőkre. Egyesek egy 10-12 méter hosszú kígyót is látni véltek a környéken, amely köztudottan Marie legkedvesebb házi kedvence volt. Na ki akar kívánni egyet?

Marie-hoz hasonló népszerűségnek örvend egy fiatal tengerész, Henry Vignes szelleme is, aki azt szerette volna egy hosszú hajóút előtt, hogy holttestét mindenképpen a családja sírja mellett temessék el. A panzió – melyben Henry élt – tulajdonosa azonban eladta a sírhelyet, ahová Henryt temették volna.
Vignes holttestét végül egy másik temetőben helyezték örök nyugalomra, családjának kriptájától jó messze. Több bejelentés is érkezett, miszerint egy férfi érdeklődik az arra járóktól, hogy nem tudják-e esetleg, hol van a Vignes-kripta. Tutira útbaigazítanám szegény szerencsétlent....hát ti? Inkább rellonos módra elküldenétek valami távol eső helyre?

Sokan láttak egy bizonyos kutyát az egyes számú temetőben. Egyes források szerint ez a bizonyos kutya az első terület egykori őrének kis kedvence volt, akit itt helyeztek örök nyugalomra. A gazdája viszont a kettes számú blokkban lett eltemetve, a kutya pedig azóta is kísérteties vonyításával hiányolja gazdáját. Ki jön velem beszerezni egy ilyen kutyát???

Jelezzétek, ha bármi furcsát vagy szellemeset találtok másmerre, és én kiderítem a történetét ;)

Conroy