Drága egybegyűltek, mélyen tisztelt félőrült rellonos társaim!
Engedjétek meg, hogy szóljak néhány szót elöljáróban a készülő sorozathoz.
Egymás között szólva szerintem nem kell pironkodnunk, ha azt mondják ránk,
elgurult a gyógyszerünk, öt kerekünk lehet a négy helyett, vagy éppen a
Bagolykő külön bejáratú fiatalkorú javítójaként szuperálunk. Sokunkra igaz, de
ettől még miért ne járnánk-kelnénk emelt fővel a folyosókon? Az elkövetkezőkben
olyan történelmi személyek sorakoznak majd fel előttetek, akik maguk is
rászolgáltak volna egy gumiszobára, mégis a nevesek között tartják számon
mindőjüket. Szolgáljon ez példaként mindazoknak, akik csak a sötétet látják
bennünk, de az impozáns hatalom fényét „lekapcsolják” . Bolond bagázs.... Nos,
lássuk, ki nyitja a sort.
Bár szívem szerint növelném az amúgy sem csekélyre méretezett férfi
egónkat, a szemnek és a két neuronunk közül a működőképesebbiknek sokkal
kellemesebb Anne Boleyn figurájával
nyitni. Ismerős a hölgy neve? Jó, igen, ha nő, akkor méreg, de ezen kívül mit
tudtok róla? Rémlik, kihez köthető? Egyezzünk meg, kaptok egy-egy receptet
Elmeélesítő elixír vételéhez, vagy jutányos áron beszerezhetitek tőlem. Pocsék
a memóriátok.
Nem tudni pontosan, mikor született. Egyesek 1501-et, mások
1507-et jelölik meg születési éveként, de nem is ez az érdekes benne. Ki volt
ő? Azon túl persze, hogy az ármánykodó, fondorlatos nők közé tartozott?
Benne tisztelhetjük VIII. Henrik angol király második feleségét, Pembroke
márkinőjét, valamint az anglikán egyház megalakulásának indokát.
Anna becsvágyó, határozott, céltudatos nőként mozgott a XVI. Század
világában; pontosan tudta, hogy feljebb szeretne jutni a babkarón és ennek
érdekében kénytelen bevetnie minden elérhető eszközét. Bár nem volt olyan
szemrevaló jelenség, mint a húga, az esze és ambíciói jócskán kárpótolták
minden testi hiányosságáért.
A női praktikák egyike (biztos forrásból tudom!), hogy az ellenkező nem
tagjai minél jobban visszakoznak, a férfiak annál inkább rá akarják majd tenni
a kezüket mindenükre. Anna éppen erre játszott rá: Henrik királyt számos
visszautasításban részesítette és addig-addig feszegette a jóember
tűréshatárát, míg az szerelmi kétségbeesésében megígérte, hogy feleségül veszi:
avagy hogyan fogj magadnak gazdag férjet a XVI. században. A majdani királyné
megfontolt taktikát követett: mivel a húga túl hamar odaadta magát Henriknek,
rövid úton el is lett dobva, mint egy utolsó rongy. Ezzel szemben Annánkra
1533-tól a királynő színpompás és gazdag címe várt szerelemmel és hatványozott
adagú vággyal telepumpált férj társaságában, aki még egy külön egyházat is
alapított a katolikustól elszakadva, csak hogy elvehesse álmai (nem utolsó)
nőjét.
Henrik Mózes harmadik könyvére akarta alapozni első házassága
érvénytelenítését (röviden: még akkor sem veheted el a testvéred özvegyét, ha a
testvéred soha nem ért hozzá, tehát szüzen kapnád kézhez), és később ez a
hercehurca kapta a „The King’s Great Matter” elnevezést.
Anna ilyen viharos körülmények között próbálta saját malmára hajtani a
vizet kijelentve, hogy felsorakozik ugyan Henrik mellett támogatóan, de az
ágyát még hagyja hűlni egy kicsit. Azt már persze ő sem tudta volna letagadni,
hogy terhesen ment férjhez: január végén esküdtek, júniusban koronázták Annát
királynővé és a szeptember 7-e új családtagot hozott a friss házasoknak: az
újszülött I. Erzsébet hercegnét.
Az új királyné nem mondhatnánk, hogy népszerű volt. Egyszerűen csak „a
király szajhája” kedves megnevezést aggatták rá, hogy ezzel is kifejezzék, hova
sorolják Anglia királynéját: az ágyba, ahol hasznát is veszi VIII. Henrik. Ám utóbb kiderült, ott sem aratott nagy sikert a Boleyn lány, ugyanis
fiúörökössel ő sem tudta megajándékozni a királyt. Hovatovább, még a
méregkeverői billogot is rásütöttek (talán nem is alaptalanul), hiszen
felmerült a gyanú vele és a királlyal kapcsolatban, hogy valamelyikük keze
megremeghetett az első feleség, Katalin pohara felett mérget cseppentve az
italába és a halálát okozva.
Anna elindult a lejtőn, kicsúszott a kezéből a gyeplő. A király már nem
evett a tenyeréből és nem is viselte a szerelmi szemellenzőt, hanem új szerető
után kezdett kacsintgatni. Három évnyi házasság és Katalin halála után Annát
megvádolták felségárulással, hűtlenséggel és vérfertőzéssel is többek között. A
bizonyítékok gyenge lábakon álltak, a jogerős ítélethirdetés előtt már
elvetették azt a bizonyos kockát és Boleyn Annát 1536. május 19-én lefejezték a
Tower udvarán. Még csak rendes szertartást sem kapott, jelöletlen sírba
temették és annyira megviselte a bebörtönzése, hogy saját kivégzésének ténye
inkább szórakoztatta semmint elborzasztotta. Feltételezhetjük, hogy a téboly
kezdett rákacsintani a Tower falai között.
VIII. Henrik második felesége napjainkban is híres: hol méregkeverőként
pózol és áskálódó bestiaként, hol az anglikán egyház mártírjaként. Én azt
mondom: markolni akart, de nem dolgozta ki elég jól a tervét, sok volt ott a
hézag. Mi azért alaposabbak vagyunk ennél, nem? Később persze bebizonyították az ártatlanságát, de akkor már Anna rég elvesztette a fejét ...
Ha párhuzamot vonhatnék közte és egy rellonosunk között, Michelle
Saint-Venantra tenném a voksom.
Mellesleg egy mai mugli színésznőre is hasonlít a lány, aki megformálta egy
sorozatban Boleyn Annát:
Félelmetes a hasonlóság, ugye? ...
Legközelebb egy újabb korszakalkotó, rellonos történelmi személyiséggel
találkozhattok. Addig is ne feledjétek: a kavarás a vérünkben van és az
anyatejjel szívtuk magunkba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése