Zöldek krónikái - 1. rész

Drága egybegyűltek, mélyen tisztelt félőrült rellonos társaim!

Engedjétek meg, hogy szóljak néhány szót elöljáróban a készülő sorozathoz. Egymás között szólva szerintem nem kell pironkodnunk, ha azt mondják ránk, elgurult a gyógyszerünk, öt kerekünk lehet a négy helyett, vagy éppen a Bagolykő külön bejáratú fiatalkorú javítójaként szuperálunk. Sokunkra igaz, de ettől még miért ne járnánk-kelnénk emelt fővel a folyosókon? Az elkövetkezőkben olyan történelmi személyek sorakoznak majd fel előttetek, akik maguk is rászolgáltak volna egy gumiszobára, mégis a nevesek között tartják számon mindőjüket. Szolgáljon ez példaként mindazoknak, akik csak a sötétet látják bennünk, de az impozáns hatalom fényét „lekapcsolják” . Bolond bagázs.... Nos, lássuk, ki nyitja a sort.

Bár szívem szerint növelném az amúgy sem csekélyre méretezett férfi egónkat, a szemnek és a két neuronunk közül a működőképesebbiknek sokkal kellemesebb Anne Boleyn figurájával nyitni. Ismerős a hölgy neve? Jó, igen, ha nő, akkor méreg, de ezen kívül mit tudtok róla? Rémlik, kihez köthető? Egyezzünk meg, kaptok egy-egy receptet Elmeélesítő elixír vételéhez, vagy jutányos áron beszerezhetitek tőlem. Pocsék a memóriátok.

Nem tudni pontosan, mikor született. Egyesek 1501-et, mások 1507-et jelölik meg születési éveként, de nem is ez az érdekes benne. Ki volt ő? Azon túl persze, hogy az ármánykodó, fondorlatos nők közé tartozott?

Benne tisztelhetjük VIII. Henrik angol király második feleségét, Pembroke márkinőjét, valamint az anglikán egyház megalakulásának indokát.

Anna becsvágyó, határozott, céltudatos nőként mozgott a XVI. Század világában; pontosan tudta, hogy feljebb szeretne jutni a babkarón és ennek érdekében kénytelen bevetnie minden elérhető eszközét. Bár nem volt olyan szemrevaló jelenség, mint a húga, az esze és ambíciói jócskán kárpótolták minden testi hiányosságáért.

A női praktikák egyike (biztos forrásból tudom!), hogy az ellenkező nem tagjai minél jobban visszakoznak, a férfiak annál inkább rá akarják majd tenni a kezüket mindenükre. Anna éppen erre játszott rá: Henrik királyt számos visszautasításban részesítette és addig-addig feszegette a jóember tűréshatárát, míg az szerelmi kétségbeesésében megígérte, hogy feleségül veszi: avagy hogyan fogj magadnak gazdag férjet a XVI. században. A majdani királyné megfontolt taktikát követett: mivel a húga túl hamar odaadta magát Henriknek, rövid úton el is lett dobva, mint egy utolsó rongy. Ezzel szemben Annánkra 1533-tól a királynő színpompás és gazdag címe várt szerelemmel és hatványozott adagú vággyal telepumpált férj társaságában, aki még egy külön egyházat is alapított a katolikustól elszakadva, csak hogy elvehesse álmai (nem utolsó) nőjét.

Henrik Mózes harmadik könyvére akarta alapozni első házassága érvénytelenítését (röviden: még akkor sem veheted el a testvéred özvegyét, ha a testvéred soha nem ért hozzá, tehát szüzen kapnád kézhez), és később ez a hercehurca kapta a „The King’s Great Matter” elnevezést.

Anna ilyen viharos körülmények között próbálta saját malmára hajtani a vizet kijelentve, hogy felsorakozik ugyan Henrik mellett támogatóan, de az ágyát még hagyja hűlni egy kicsit. Azt már persze ő sem tudta volna letagadni, hogy terhesen ment férjhez: január végén esküdtek, júniusban koronázták Annát királynővé és a szeptember 7-e új családtagot hozott a friss házasoknak: az újszülött I. Erzsébet hercegnét.

Az új királyné nem mondhatnánk, hogy népszerű volt. Egyszerűen csak „a király szajhája” kedves megnevezést aggatták rá, hogy ezzel is kifejezzék, hova sorolják Anglia királynéját: az ágyba, ahol hasznát is veszi VIII. Henrik. Ám utóbb kiderült, ott sem aratott nagy sikert a Boleyn lány, ugyanis fiúörökössel ő sem tudta megajándékozni a királyt. Hovatovább, még a méregkeverői billogot is rásütöttek (talán nem is alaptalanul), hiszen felmerült a gyanú vele és a királlyal kapcsolatban, hogy valamelyikük keze megremeghetett az első feleség, Katalin pohara felett mérget cseppentve az italába és a halálát okozva.

Anna elindult a lejtőn, kicsúszott a kezéből a gyeplő. A király már nem evett a tenyeréből és nem is viselte a szerelmi szemellenzőt, hanem új szerető után kezdett kacsintgatni. Három évnyi házasság és Katalin halála után Annát megvádolták felségárulással, hűtlenséggel és vérfertőzéssel is többek között. A bizonyítékok gyenge lábakon álltak, a jogerős ítélethirdetés előtt már elvetették azt a bizonyos kockát és Boleyn Annát 1536. május 19-én lefejezték a Tower udvarán. Még csak rendes szertartást sem kapott, jelöletlen sírba temették és annyira megviselte a bebörtönzése, hogy saját kivégzésének ténye inkább szórakoztatta semmint elborzasztotta. Feltételezhetjük, hogy a téboly kezdett rákacsintani a Tower falai között.

VIII. Henrik második felesége napjainkban is híres: hol méregkeverőként pózol és áskálódó bestiaként, hol az anglikán egyház mártírjaként. Én azt mondom: markolni akart, de nem dolgozta ki elég jól a tervét, sok volt ott a hézag. Mi azért alaposabbak vagyunk ennél, nem? Később persze bebizonyították az ártatlanságát, de akkor már Anna rég elvesztette a fejét ... 

Ha párhuzamot vonhatnék közte és egy rellonosunk között, Michelle Saint-Venantra tenném a voksom.

Mellesleg egy mai mugli színésznőre is hasonlít a lány, aki megformálta egy sorozatban Boleyn Annát:

Félelmetes a hasonlóság, ugye? ...

Legközelebb egy újabb korszakalkotó, rellonos történelmi személyiséggel találkozhattok. Addig is ne feledjétek: a kavarás a vérünkben van és az anyatejjel szívtuk magunkba!

Kreatív sarok: Pálcakészítés mugli módra

Sziasztok!
Eljött hát a sokak által úgy várt bejegyzés; ezúttal megmutatom nektek, hogy is készíthettek el otthon saját kezűleg pálcát anélkül, hogy valaki megsérülne az éles szerszámoktól faragás közben. :)

Két változatot ismerek ezzel a technikával, azt mutatom meg, amelyik egy leheletnyivel bonyolultabb. Amit most fogtok látni, az egy papírból készült pálca, de meg lehet csinálni helyettesítve a papírt és a hurkapálcát (meg az első pár lépést megspórolva) evőpálcikával is. Erről egy-két ötletet a bejegyzés végén találhattok.

Mire lesz szükséged:

A4-es papír (az se baj, ha az egyik oldala nyomtatva van, be lesz festve)
Hurkapálca
Ragasztópisztoly
Olló
Akril festék
Egy oldalnyi újságpapír (fecninek)
Ecset

Első lépésként fogd meg a papírt és rakd rá a hurkapálcát, majd a csücskét ráhajtva göngyölítsd rajta fel. Minél feszesebben csinálod, annál vékonyabb lesz a pálcád. Ha egy kicsit vastagabb markolatot szeretnél, akkor csak az egyik oldalán legyél szorosabb, a másik majd alakul magától. A ragasztópisztoly remélhetőleg a közeledben van, mert miután végeztél, a csücskére tegyél egy keveset a forró ragasztóból, majd dolgozd a többihez azt is.

Tipp: Nem kötelező használni hurkapálcát, de érdemes, mivel elég sérülékeny lesz nélküle. A leendőbeli varázspálcád hossza tőled függ, ám azt javaslom, hogy próbáld egy kicsit a magasságodhoz igazítani, elvégre Bűbájtanon is megtanultuk, hogy egy magasabb embernek furcsán áll a kezében a rövid fa.

A következő lépés az lesz, hogy egy kicsit kitömjük a félkész munkánkat. Vágjuk le gyorsan a papír két csücskös végét, majd egy másik hurkapálca segítségével segítsük bele a galacsinokat azon a végén, ahol a markolat lesz (mert minden esetben egy picit tágabb az az oldal). Ne spórolj az anyaggal, mert ezzel csak strapabíróbbá teszed az eszközödet. Minél vastagabb egy pálca, annál több újságpapír kell belé, vékonyabb társaik (mint most az, amit én is csinálok) kevesebbet is elbírnak.
Ne lepődj meg, hogy egy lépést én előre vettem a képeken! Most következik, hogy "lezárod" ezt a pálcát. A tetejébe enyhén nyomd bele a ragasztópisztoly orrát, majd csinálj rá egy pici félkör púpot a végére. Figyelj rá, hogy kihűljön mire a másik oldalt kezdenéd, mert deformálódhat a billentésektől. Ezután a másik végébe is ugyanezzel a módszerrel kösd meg az újságpapírokat, majd mikor kész vagy, most jön a legjobb része!

A harmadik lépés következik! Ezt már azok is sasolhatják, akik evőpálcikával próbálkoznak. Azt az oldal, ahol a markolat lesz, kezd a fantáziád szerint alakítani a ragasztópisztollyal. Csinálhatsz rá golyókat, "elfolyathatod", rakhatsz bele gyöngyöket, dekorkavicsokat, madzagot, amit csak a fantáziád elbír. Itt én most nem használtam semmit, de ez téged ne fogjon vissza. Innentől úgy alakítod a pálcád, ahogy csak szeretnéd, csak te szabsz neki határt. Azoknak, akik csak a pálcikára folyatják a ragasztópisztolyt, itt is van néhány remek ötlet:

Negyedik lépés: a festés. Hagyd megdermedni a ragasztót és a benne száradó dolgokat, majd mikor már annyira kihűlt, hogy ne vegye fel a formáját annak, ahova leteszed, kezd el kikeverni az akril festéket. Itt most viszonylag természetes "fa" színt szeretnék elérni, úgyhogy matt barnát nyomtam ki, hozzá pedig tettem egy kevés aranyat és gyöngyházfényt, hogy valami kis mágikus beütése is legyen. Kevergesd el jól (vagy nemjól, ha olyan hatást akarsz), majd vidd fel a pálcádra. Alaposan haladj, ne maradjon ki egy részlet sem, mert később nehezebb lesz javítani. Hát igen, ez most az a rész lesz, ahol várnod kell, olyan helyen fogni a pálcát, ahol még nem festékes, fújogatni, javítani ami kimaradt, de ne félj, a végeredményért akkor is megéri a fáradozás!

Tipp: Ne használj temperát! Nem szereti szépen befogni a ragasztópisztolyból jövő rudat, ráadásul vele szemben az akril festék vízálló. Még nem próbáltam a csap alá betenni, hogy mennyire bírja a gyűrődést, de ha elered az eső és még a kezedben van, nem fog színt ereszteni.

Amikor megszáradt a festék, voálá! Kész is van a gyönyörű, saját készítésű pálcád! Ha még nem vagy biztos a mintákban, itt lentebb mutatok párat, amik nem az én munkáim, de nagyon hasznos és szép ötletek!

Remélem hasznosnak találtátok a bejegyzést, és nagy lelkesedéssel álltok neki a saját pálcátoknak. Ne feledjétek; minden pálca egyedi és utánozhatatlan. A munkáitokról készült képeket szívesen várom a hozzászólások között. :)

Önarckép, avagy mit gondolunk mi magunkról

Vajon mi állna egy szótárban rellonosság címszó alatt? A felmérés alapján, amire nem is olyan régen sor került más házak diákjai körében, azt merem állítani, hogy kisebb-nagyobb eltérésekkel mindenkinek valami mást jelent ez a fogalom. Egyszerűnek tűnik a kérdés, de annál összetettebb a válasz, ezért is kértem ki háztársaim véleményét is, hiszen a mi nézőpontunk hiányában aligha lehetne teljes a kép. 

Mit is gondolunk mi a házról? Ha valamiben egyetértünk, hát akkor abban igen, hogy ez a legjobb ház, ami csak létezik. Természetesen a vélemény mögött rejlő érvek nem minden esetben egyeznek, de legalább az kiderül, hogy - hadd fogalmazzak szépen és rellonosan - minden sárkánynak a maga fészke a legszebb, és ezzel mi sem vagyunk másképp. Az is ezt hivatott alátámasztani, hogy szuperlatívuszokban bővelkedtek az elhangzott vélemények, nem csak az derült ki, hogy van, aki szerint ez a legelfogadhatóbb ház az iskolában, de az is, hogy ide járnak a legerősebb jellemek. Összegezve tehát elmondható, hogy a Rellon kifejezetten egyedi ház, erős jellemekkel, mi több, fenegyerekekkel, a néhány sorból kilógó aligha ronthatja az általános összképet. És el ne felejtsem azt se, hogy állítólag mi vagyunk az egyik legösszetartóbb ház is, mert ha egyszer csak termelnék egy hullát, legalább öt rellonos ugrana, hogy segít eltüntetni. Nem kell buzdításnak venni, de tudni azért jó dolog ezt is. 

Haladjunk viszont tovább, és bár nem szép dolog a skatulyázás, azért biztos mindenki kíváncsi rá, hogy gondolják a zöldek, milyen is egy igazi rellonos. Egy jól nevelt rellonos legfőbb erénye egyes vélemények szerint a ravaszság, na meg az, hogy mindig eléri a céljait, akkor is, ha azokhoz nem éppen tisztességes út vezet. Egy másik, néhány forrásom által primitívnek tartott változata a rellonosnak állítólag az, aki folyamatosan szabályt szeg és lételeme az erőszak, ami persze jóval ismertebb, csak éppen nem áll túl közel az alapvető koncepciókhoz. Mindezeken túl a személyes kedvencem mégis az a vélemény, miszerint az igazi rellonos valószínűleg ért sárkányul, tüskék állnak ki bizonyos testrészeiből és reggelire levitásokat fogyaszt. A belső információk alapján a Legrellonosabb rellonosnak járó közönségdíjat Northart Konstantin érdemelte ki, ami bizonyára senkinek nem meglepő, de hogy a női nemet se diszkrimináljuk, hadd említsem meg, hogy Eris L. Awer-Kowai neve is viszonylag sűrűn ismétlődött. 

Hogy ki miért került ide? Többé-kevésbé mindenki úgy vélte, hogy feltehetőleg a jelleme illik annyira ide, hogy más ház szóba sem jöhetne, meg volt, akinél felmerült, hogy ebbe a házba tartozni már tulajdonképpen családi örökség és hagyomány egyvelege, ami szülőről gyerekre száll. Mint azt már mondtam, sokaknál fel sem merül más ház lehetőségének még csak a gondolata sem, de egy-két esetben azért mégiscsak szóba jött az Eridon, mint elképzelhető választás. Reméljük azért az elkövetkezőkben mégsem fogja meggondolni magát senki, és házat váltani, mert azért mint kiderült,  az az általános vélemény, hogy sárkánynak lenni mégiscsak jó dolog.