Zöldnek lenni jó, mondom én, de vajon ki gondolja ezt azok közül, akik nem zöldek? Azt hinné az ember, hogy elég hírhedt a ház ahhoz, hogy mindenki más megrettenjen már csak a Rellon említésétől is, de meglepő módon vannak olyanok, akik teljesen másként gondolják, és nemhogy nem félnek, de helyette kíváncsian jönnek közelebb, vagy éppen ismerkedni, barátkozni akarnak. Megkockáztattam volna, hogy ez esetenként vakmerőségből vagy éppen meggondolatlanságból fakadó cselekedet, de mielőtt elhamarkodottan ítélnék meg bárki is, körbekérdezősködtem inkább, hogy mi is a helyzet, és egészen érdekes válaszokat kaptam. Több kérdésem is volt azokhoz, akik hajlandóak voltak válaszolni, például az érdekelt, mit véleményük a Rellonról és a diákjairól, ismernek-e valakit, van-e akitől tartanak, de bizonyára mindenkit jobban érdekelnek a kapott válaszok, úgyhogy inkább bele is vágok.
Mit ne mondjak, komplex a kép rólunk, az már biztos. Van, aki szerint két csoportról lehet beszélni, mint a már kellemetlen mértékben zöldek, illetve a mérsékelt elviselhetőbb rellonosok, de van, aki egy kalap alá veszi az összes sárkányfiókát, és úgy nagy általánosságban alkot rólunk véleményt. A beszélgetések során feljegyeztem néhány sűrűn elhangzó, ránk vonatkoztatott jelzőt, olyanokat, mint a gonosz, agresszív, fura, ravasz, rettegett, de akadt olyan is bőven, mint a jó fej, vicces, különleges, céltudatos, sőt még a kedves is előfordult párszor.
De akkor most mégis milyen egy rellonos? Volt olyan alany is, aki szerint a pont olyan, mint egy nagy romlott zöldség kívülről, de belül ölelgetni való mindegyik. Uhh, személy szerint inkább nem ölelgetnék zöldségeket, főleg, ha romlottak, de mindenki maga tudja, mi a jó neki. A Rellonról ugyanakkor olyanok is hírlenek, hogy olyanok vagyunk, mint a Mardekár, és bár létezik a ház, mégis mindenki kerülni igyekszik minket, vagy éppen csupa nagyképű aranyvérűt oszt be hozzánk a süveg, akik aztán sötét mágiával foglalkozó boszorkányok és varázslók lesznek. Akadt azonban olyan is, aki előszeretettel szívat egyes háztagokat, mert az mennyire jó dolog, mások szerint jó sok bogarunk lehet a pincében, azért is érdemes hozzánk látogatni, de természetesen olyan is volt, aki messzire elkerül minden zöldet, ha csak teheti, mert attól fél, hogy szórakozásból elátkoznánk.
Na, ha eddig eljutottatok az információk kibogozásával és még tudtok követni, akkor büszkén jelentem, máris ismeritek a keringő pletykák tetemes részét, de akkor most végre lássuk, azt is, hogy milyen a jó rellonos a kívülállók szerint. Azt hallottam, hogy például céltudatos, nem túl humánus módszerekkel; vagy agresszív, a brutalitására büszke tahó; ám a szájhagyomány útján terjedő iskolaközi bestiárium alapján úgy tűnik, hogy talán még a nyíltan brutális zöldeknél is sokkal veszélyesebb az a ritka és különleges fajta, akit soha nem kapni nyílt szabályszegésen, de meg se fordul a fejében bepiszkolni a kezét mindenféle általános balhéval.
Többé-kevésbé mindenki ismert egyébként már rellonost, de legalábbis látott életnagyságban, és természetesen számolni kell némi torzítással a közvélemény-kutatásom eredményét tekintve, hiszen aki válaszolni mert, az biztos nem fél annyira a zöldektől, mint az, aki inkább úgy tett, mintha észre sem venne, netán tényleg menekülőre is fogta.
A beszélgetések alapján a Legrellonosabb rellonosnak járó közönségdíjat is kioszthatnánk gyorsan. Nagy tapsot kérek Eris L. Awer-Kowai-nak, aki a legtöbb megkérdezett által az egyik legijesztőbb rellonos, bár nem mindenki tudta a nevét, volt, aki egyszerűen csak úgy utalt rá, hogy a tetovált arcú lány, bár ki tudja, megeshet az is, hogy csak nem merték kimondani a nevét, nem feszegettem nagyon a témát. Nem sokkal maradt le Eristől Mihael Gérard Saint-Venant sem, illetve Benjamin Lawrence Krise, valamint Reviczky Kornél neve is felmerült a legijesztőbb sárkányfiókák sorában, azzal a mellékelt instrukcióval, hogy tőlük jobb tartani és távol maradni.
Ezzel együtt még mindig elmondható, hogy a megkérdezettek nagy hányada rendelkezik pozitív tapasztalatokkal is, vagy éppen csak ilyeneknek van birtokában, nem egyszer hangzott el, hogy bármennyire is hírhedt a ház iskolaszinten, a diákjai normálisabbak a vártnál.
Egyébként tudtátok, hogy a kviddicscsapatból a fiúk azért ijesztőek, mert nagyon magasak és erősek egytől egyig? Vagy azt, hogy a Rellon nem is egy iskola háza, hanem egy katonai kiképző tábor? Azért még sokan mondták, hogy lennének rellonosok, le is esett az állam tőle. Persze, körülbelül fele arányban azt válaszolták az emberek, hogy soha az életben nem lennének zöldek, mások azonban legalább rövidebb, ha nem éppen hosszabb időre már puszta kíváncsiságból is benéznének, vagy éppen azért jönnének, mert az iskola legrettegettebb házába járni státusszimbólumnak minősül.
Tartsuk meg jó, és főleg rossz szokásainkat a jövőben is.
