Miért a Bagolykő Mágustanodára esett a választása munkahelyéül?
Ennek teljesen egyszerű magyarázata van, nincs benne semmi misztikus, itt kerestek jóslástan tanárt. Eleinte gyakorlótanár lettem, majd kicsivel később teljesen megkaptam a tárgyat. Tulajdonképpen mindegy volt, hová megyek, bárhol jól tudom érezni magam. A kicsi örömöket keresem, mert ha azokból jó sok van, már nem lehet baj.
Mit dolgozott előtte, ha szabad tudni?
Ami éppen akadt. Az volt a mázlim, ami a szerencsétlenségem, hogy Indiában nőttem fel. Ott minden sarkon ül egy bölcs, aki belelát múltba és jövőbe, vagyis nem voltam keresett a szakmámban. Nem is tartom ezt munkának, szakmának, egyszerűen csak ez vagyok. Ha nem ez lennék, akkor nem léteznék. Olyan, mint a levegő. Körülöttünk van, de csak akkor vesszük észre, ha nincs. Mosogattam étteremben, takarítottam, utazgattam, mindenütt lehet valamit tanulni.
Miért a tanári pályát választotta?
Így adódott. Nem terveztem meg milliméterpapíron az életem, csak nagy vonalakban. Hagytam, hogy arra sodorjanak a hullámok, amerre mennem kell. Ha az ember ellenáll az árnak, csak baromira elfárad, és egyhelyben kapálózik. Ha hagyod magad sodródni, biztosan kikötsz valahol, ahol dolgod van. Nem tudom, meddig fogom ezt csinálni, de nem megyek el a lehetőségek mellett, ha adódnának. Szeretem a szabadságot, a magamét és másokét is.
Mivel tölti a szabadidejét, mi a hobbija?
Szeretek repülni, lovagolni, de mostanában a varázslógolf a kedvencem. Remek játék, de még nem terjedt el annyira, mint a köpkő. Na és persze a hobbim a munkám. A legnagyobb és legszeretettebb.
Milyen könyveket szeret olvasni?
Amiből lehet valamit tanulni. Szerintem nincs olyan könyv, amiből ne lehetne, legfeljebb azt, hogyan nem szabad könyvet írni. Viszont ez is egy fontos tapasztalat az életben.
Van valamilyen házi kedvence?
Óh, hát biztosan akad. Néhány pók a szobámban, hangyák a padlórésben. Egyébként, viccet félretéve, nem tartok fogságban egyetlen állatot sem. Az Indiai vallás és filozófia a lelkembe égett. Nem ölünk meg semmit, ami él, de én tovább fejlesztettem ezt. Nem teszek függővé, nem veszem el a szabadságát senkinek és semminek. Szeretem az állatokat, mindet, kivétel nélkül, ott a természetes közegében. Ha egyet kiemelnék közülük, a többit nem szerethetném annyira. Igazságtalan lenne. Ebből adódik, hogy nincs kedvencem, hacsak ki nem szemel magának valamelyik. Akkor nem fogom elzavarni az elveim miatt.
Melyik a kedvenc étele/itala?
Szeretem az indiai ízeket, mivel ezeket szoktam meg, bár anyám magyaros kajákat is csinált, így elég vegyes az ízlésem. Nem vagyok válogatós, bármit megeszek, hozzászoktam az ashramban, hogy azt kellett megenni, amit elém raktak. Egészen jó önfegyelemre tanított. Édesszájú vagyok, viszont van egy valami, amit nem bírok lenyelni, csak ha az éltem fenyegetik, - az meg ritka - a vajas tea.
Hogyan jöttek a látomásai és lettek élete szerves részei? Hogyan képes kontrollálni őket?
Nem tudom, hogyan jöttek, én csak annyira emlékszem, mintha mindig is lettek volna. Gyerekként rossz volt ezt megélni, pláne kisgyerekként, mert nem tudtam, hogy mit jelent, utána, mikor elfogadtam, már egyszerűbb volt. Nem féltem az álmaimtól, tudtam, hogy az egy másik világ és aszerint kezeltem azokat. Történnek a Világban szörnyű dolgok, de nem mindent lehet megakadályozni, sőt nem is kell, nem is szabad. A belső képek általában a mi lelkünk kivetülései, minket tükröz, és anélkül a tükör nélkül, nehéz lenne rálátni magunkra. Egy-két dolgot helyre kellett tennem magamban. Leginkább és legtöbbet a tudatos álmodás segített, de minden lélegzetem azt szolgálja, hogy fejlődjek, vagyis mindenért hálás vagyok. A rosszért is és a jóért is. Amúgy sincs az egyik a másik nélkül, mint ahogy árnyék sincsen fény nélkül. A Világ egy ponton túl, egyszerűvé és logikussá válik, ha megértjük, és elfogadjuk.
Melyik a kedvenc jóslásformája?
Kedvencem a kártya, abból is a tarot, meg a Symbolon, de gyakran használom a Ji-Kinget, és az ingát is. Persze csak fejen most már, nincs szükségem a fizikai megnyilvánulásukra. Működnek anélkül is a fejemben.
2016-ban Ön lett az év tanára a 21. tanévben, ami nagyon szép cím. Hogyan viszonyult ehhez, mi volt a reakciója?
Első reakcióm az volt, hogy meglepődtem, a második az, hogy megijedtem, a harmadiknál tudtam csak örülni. Nincs különösebb jelentősége, bár nagyon megtisztelő. Csak végzem a munkámat, élvezettel, és úgy látszik, hogy valamit jól csináltam, de ettől nem száll el az agyam.
Milyen a kapcsolata a tanoncaival, hogyan segít nekik feldolgozni és fejleszteni a képességeiket?
Azt hiszem, hogy jó, bár ez relatív, őket kéne megkérdezni erről. Ott vagyok, ennyi elég. Ha van kérdés, válaszolok, ha lustálkodnak, hagyom, nem szólok bele a döntéseikbe. Nem kell túl bonyolítani.
Ha megtehetné, visszamenne a múltba, hogy változtasson valamin?
Változtatni csak a jelenben lehet, a múltban nem érdemes, de nehéz is oda visszamenni. Időnként kell az is, de az csak fél eredményt hoz. Semmit nem hagynék ki az életemből, mert akkor már más ember lennék, én pedig köszönöm szépen, jól vagyok.
Végül: üzen valamit a diákok számára?
Ha buszon utaznak, ne üljenek a belső ülésre, mert összegyűrődik az aurájuk!
