2013. április 12., péntek

Interjú Markovits Istvánnal - Yarista Palarn pennájából

„Viva Markovits, Flying through the pitch”

A Bükki Bikák legújabb szerzeménye sokakat megdöbbentett, sokak pedig már előre dörzsölik a tenyerüket. Az Ausztráliában 1982. augusztus 8-án született játékos ugyanis, nem aktívként csatlakozott a nagy múltú együtteshez, sokak valószínűleg azt sem tudták, hogy Magyarországon tartózkodik. Interjúalanyom pedig nem más, mint Markovits István, aki egyszer már elnyerte a bajnoki címet, igaz, az ausztrált.

Első kérdésem, hogy mikor ismerkedett meg a sportággal?
Tizennégy éves koromban, tehát meglehetősen későn.

Miért lehet az, hogy olyan későn, 22 évesen igazolták le önt a Woollongong Warriors soraiba?
Mugli származású vagyok, a szüleim elvárták, hogy mugli diplomát szerezzek. Miután ez sikerült, csak akkor fordulhattam komolyabban a kviddics felé. Szerencsés vagyok, hogy a Warriorsnál felfigyeltek rám.  

Meséljen az első évről, milyen volt?
Fantasztikusra sikeredett, hiszen megnyertük a bajnokságot, ráadásul nekem is jól ment a játék.

A bajnoki cím mennyire változtatta meg az életét?
Teljesen megváltozott az életem. Egy csapásra ismert emberré váltam, többen már az ausztrál válogatottba is követeltek, de másik végletként az irigyek is megjelentek, főleg mugli származásom miatt kezdtek ki.

Minek köszönhető a viszonylag rövid pályafutása?
Sok köszönet nem volt benne. *nevet* Egy sajnálatos sérülés miatt hagytam abba, közvetlen közelről fejbe találtak egy gurkóval. A felépülésem után pedig már nem éreztem kellő mentális erőt a visszatéréshez.

Hogyan dolgozta fel ezt a törést, és mivel foglalkozott ezután?
Lelkileg nehéz volt feldolgozni, de sokat segített, hogy a szüleim és a barátaim mindvégig mellettem voltak. Játékosként ugyan abbahagytam, de a kviddicstől nem szakadtam el teljesen, a relikviák lelkes gyűjtője lettem. Munka terén visszatértem a mugli világba, történelmet tanítottam egy gimnáziumban.    

Hogyan került a Bagolykő Mágustanodába, mit tanít és mennyire követi a kviddics eseményeket? Esetleg foglalkozik valakivel ott?
Meghirdették a tanári állást, jelentkeztem, és felvettek. Semmi ördöngösség nem volt dologban. A mai világban talán meglepő lehet, hogy mindennemű protekció nélkül kaptam meg az állást. Viszont az már korántsem lehet meglepő, hogy repüléstant oktatok. Ebből adódóan szerintem kötelező követnem a kviddics eseményeit, de szurkolói mivoltomban is így tennék. A tanórák keretében elsősorban elméleti oktatásban részesítem a diákokat, a gyakorlati részt a seprűvel történő repülés megtanítása jelenti. Külön foglalkozások egyelőre terv szintjén léteznek, beindításuk mostanra vált időszerűvé, hiszen most érték el a megfelelő kort a diákok, akiket már első óta én tanítottam.

Az ön meglátása szerint akadnak tehetséges fiatalok a Mágustanodában, akik akár olyan magaslatokba is eljuthatnak, mint ön?
Szép számmal akadnak ígéretes fiatalok, szerintem néhányan közülük kellő türelemmel és szorgalommal bőven túl is szárnyalhatják az én szerény eredményeimet.

A legfontosabb kérdés: hogyan találkozott a Bükki Bikák vezetőjével és ön szerint mi lehetett az ok, hogy magára esett a választás?
A Bükki Bikák csapata esik földrajzilag legközelebb iskolánkhoz a profi magyar csapatok közül. Már ideérkezésem óta igyekeztem jó kapcsolatot kiépíteni velük, remélvén, hogy a tehetséges diákoknak kiugrási lehetőséget biztosíthatnak. Nekem is megengedték, hogy időnkét beszálljak edzésekre, amit én egyszerű testmozgásként fogtam fel. Jó benyomást tettem rájuk, és amikor úgy adódott, hogy égető szükségük lett egy rutinos hajtóra, a legnagyobb meglepetésemre leigazoltak.

Szereti a tanári hivatást? Nem lesz nehéz összeegyeztetni az edzésekkel?

Szeretek tanítani és kviddicsezni is. A iskolától minden támogatást megkapok, így nem nehéz összeegyeztetnem a két elfoglaltságot.

Végezetül pedig azt kérdezném, hogy mit vár magától és a csapattól? Üzen valamit a szurkolóknak?
A szurkolóink már nagyon régóta várják a bajnoki címet, nem engedhetjük meg, hogy ennél kisebb célt tűzzünk ki magunk elé. Magammal szemben is nagyok az elvárásaim, a tudásom legjavát igyekszem mindig nyújtani.  A szurkolóknak szavak helyett tetteimmel szeretnék üzenni, beszéljen a pályán mutatott teljesítményem.

Én egy meglepetéssel búcsúznék, amit a Woollongong szurkolók találtak még ki, reménykedjünk benne, hogy a magyar pályákon is népszerű lesz, e tehetséges játékosról szóló dal.

Viva Markovits!
Viva Markovits!
Flying through the pitch
Master of quidditch
Viva Markovits!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése