2013. április 12., péntek

Büntetővers a nagytermi átkozódás emlékére

Yarista Palarn: Ó, miért átkoztalak én!?

Teljesen nyugalmas volt a helyzet,
Forró csokin lógott a nyelvezet,
Meglökött a botor vállalkozó ő,
Az ismeretlen tettes, Lökdösődő.

A csoki pedig cigányútra tévedt,
Hiába villogtak neki a helyes jelzések,
A köhögést és fuldoklást beindította,
Az agyvizem pumpája felpörgött nyomba’.

Pálca libbent, átok rebbent,
Nem tudhattam, hogy kinek ment,
Úgy gondoltam helyes volt az irány,
Mégis belépett elé ő, az áldozati Bikánk.  (Bükki Bikák hajtója, ofkorsz)

Ó, te jó ég, ezt nem akartam,
Pálcám csóvája viszont már levakarhatatlan,
Látszik is rajta, heveny mozgással,
Marki bá’ próbál úrrá lenni magán showtime-mal.

Ó, miért átkoztalak én?
Kinek szavaira minden seprű kél,
Kinek tanításáért él-hal a lelkem,
Őt, most sajnos megsebeztem.

De nem volt direkt, hidd el nekem,
Bűneimet szánom-bánom hevesen,
Ha kell, érmeidet fényezem újra,
Csak emlékezz mindig a szépre, jóra.

Még egy versszakom akad azért,
Hanna néni miért figyelt, miért?
Volt ott sok más minden szép és jó,
Ami egy HV szemnek sokkal jobban való.

Mégis, sajnálatos e átok,
Amit a professzor úr bevágott,
Ó, miért tette ezt balga kezem,
E bűntettet magamra veszem.

Legközelebb jobban figyelek majd,
A pálcámból nem süvít elő kard,
Óvatosabb leszek, ígérem,
Kivéve, ha nem, de azért remélem.
2013. április 12. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése